Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

nek átjárókat kellett nyitnia a Fehérvári-kapu előtt elhelyezkedő kerteken a réshez. A II. hadtestnek délről a várkert, a III. hadtestnek északról a Bécsi-kapu, míg a Kmety-hadosztálynak a Vízivárosban a Vízi-kapu és a vízmű ellen kellett támadnia. A támadást tényleges támadássá nem lehetett továbbfejleszteni, s komoly tanulságokkal szolgált, pl. azzal, hogy a létrák nem elegendő magasak a falak megmászására és a Fehérvári-kapu melletti rés is járhatatlannak bizonyult. A Bobichdandár, amelyet a hadrendi kimutatás szerint ekkor ismét Peter Driquet őrnagy vezényelt, a sötétben eltévedt, s már hajnalodott mire megtalálta a helyes irányt. A világosban végrehajtott roham nagyobb veszteségekkel járhatott volna, ezért elrendelték a visszavonulást. Május 18 - 19 éjjelén hadtestenként 2 zászlóaljjal a védők nyugtalanítására ismét látszattámadást tartottak. Nincs forrásunk rá és Rónay naplójából sem derül ki, hogy ebben részt vett volna a 28. honvédzászlóalj. A tényleges rohamra Görgei május 20-án látta elérkezettnek az időt. A hadtesteknek a május 17-18-i támadáskor kijelölt falszakaszokat kellett elfoglalniuk. így a rés és a környező falszakaszok elfoglalása az I. hadtest feladata maradt. A rés megrohamozására a Driquet-dandár benne a 28. honvédzászlóalj - és a Nyeregjártó-dandár (volt Zákó-dd.) lettek kijelölve. A Dipold- és a Burdina-dandárra (volt Sulcz-dd.) a rés melletti falszakaszok megmászása hárult. A tartalékot a 39. (Dom Miguel) gyalogezred III. zászlóalja és a beregi század képezte. A roham május 21-én az éjjeli órákban kezdődött meg. Nagysándor tábornok hivatalos jelentése szerint a 47. honvédzászlóalj jutott be először a várba, s zászlója jelent meg először a falakon. Rónay János 1884-ben a következőképpen írta le a támadást: „...a törésen halálmegvetéssel nyomultak fel és előre honvédeink, az ellenség által csak akkor vétetvén észre, midőn a létra és törés tetején voltak. " Itt azonban elakadt a támadás a védők szívós ellenállása következtében. Nagysándor támogatásukra rendelte a tartalékban hagyott alakulatokat. A rés környékén kibontakozó közelharcban veszítette életét a Dom Migueleket és ideiglenesen dandárt is vezénylő Alois Burdina őrnagy is. Miután azonban az I. hadtest többi zászlóalja is bejutott a várba, a várőrség ellenállása megtört. Kedvezően alakultak az események a II. és III. hadtest támadási sávjában is, amelyeknek szintén sikerült bejutniuk a várba. A kisebb ellenálló csoportokat a honvédok felmorzsolták, illetve megadásra kényszerítették. A legfigyelemreméltóbb foglyot zászlóalja 16 katonájának közreműködésével Rónay János ejtette. Három foglyul ejtett tiszt információit felhasználva, a súlyosan megsebesült Heinrich Hentzi vezérőrnagyot vette őrizetbe. Naplójában erről nem emlékezik meg. Május 21-hez utólag eltérő tintával csak az előzetesen foglyul ejtett Rosenbaum őrnagy, Glukarius és Skarka századosok nevét jegyezte le magyarázat nélkül. Rónay intézkedett Hentzi biztonságos helyre szállításáról is, ami nem volt könnyű feladat a meglehetősen ingerült honvédek között. Rónayt Buda bevételénél szerzett érdemeiért előléptették századossá. Buda bevétele a magyaroknak nagy emberáldozatba került. Az I. hadtest 10 zászlóaljának 143 halottja és 316 sebesültje volt. Ennek felét a Driquet-dandár veszteségei tették ki. A 28., 44. és 47. honvédzászlóaljak halottakban 18, 25, illetve 23, sebesültekben 56, 46, illetve 61 főt veszítettek. A 28. honvédzászlóalj létszáma