Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

resztül. Az 1. és feltehetően a 2. század is december 24-ig állomásozott itt. Az 5. század Szászkára lett kikülönítve. December 24-én a 28. honvédzászlóalj századainak vissza kellett indulniuk Versecre. Az 5. Szászkáról és feltehetően a 2. század is Oláhboksánról rendben elindult az utasítás szerint. Az 1. század azonban késlekedett, s mire reggel 8 órára elkészült Német- és Oláhboksán előtt megjelent az ellenség, amely félórával később meg is támadta a két települést. Fél tizenkettőkor a század felével Huszóczy százados Németboksánra lett rendelve, de mire odaértek, az már az ellenség kezére került. Ezután Rónay szavaival élve, „rettenetes zűrzavar" állt be a magyarok körében és nem sokkal 12 óra után Bognácska felé kényszerültek hátrálni, onnan pedig Versecre, ahová december 25-én délután érkeztek meg. A december 24-i magyar vereség a bányakerület feladását eredményezte. Az 1. század vesztesége 1 halott és 3 eltűnt volt. Versecről a 28. honvédzászlóalj december 27-én Fehértemplomra vonult át, ahonnan az 1. és 2. század december 29-én ismét Versecre tétetett át. A tomaseváci akcióban részt vett 3 század ezekben a napokban szintén bevonult Fehértemplomba, így ott 4, míg Versecen 2 százada állomásozott a zászlóaljnak. Kiss Ernő december végén meglehetős késlekedéssel és három zászlóalj elvezénylése után megindította Pancsova ellen a támadást, amely azonban az erők elégtelensége miatt kudarcba fulladt. Ebben az ütközetben a 28. honvédzászlóaljnak feltehetően csak egy része vett részt. A 2. századnak volt 1 halott vesztesége az ütközetben. Naplójában Rónay nem emlékezett meg erről az ütközetről. A vereség következményeként január 5-én a bánáti hadtest tisztikara Damjanich János vezetésével Kiss Ernőt eltávolította a hadtest éléről. A tisztikar törvényesnek nem mondható lépését Vukovics Sebő kormánybiztos is támogatta, aki január 6-án azt kérte Kossuthtól, hogy Damjanich Jánost nevezze ki a hadtest parancsnokává. Miután január 9-én Kiss Ernőt országos főhadparancsnokká nevezték ki, Damjanich, mint rangidős ezredes törvényesen is átvehette a hadtest parancsnokságát. Január 12-én már tábornoki rangban töltötte be tisztségét. Időközben a császári főerők december közepén megindult sikeres támadása következtében válságos katonai helyzet állt elő Magyarország számára. A Pesten tartott január 2-i haditanács a Tisza mentén kívánta összpontosítani a magyar haderőket, hogy ezzel biztosítsák a Tiszántűit, s megteremtsék a feltételét a császári főerők elleni magyar ellentámadásnak. A haditanács határozata értelmében az OHB a bácskai és bánáti hadtestek parancsnokait utasította a Délvidék kiürítésére és a KözépTiszához történő felvonulásra. Damjanich január 16-án kezdte meg a Bánát kiürítését. Csapatait Nagybecskereken és Versecen gyülekeztette, amelyekkel január 19-én akarta megkezdeni az elvonulást. Az időközben mind a 6 századával Fehértemplomban állomásozó 28. honvédzászlóalj január 18-án kapta meg a Versecre való elindulásra a parancsot. Másnap némileg késlekedve, csak 9 órakor indultak el, magukkal vive 3 ágyút és 23 foglyot is. Versechez közeledve a zászlóaljat tetemes szerb erők vették körül. Történt ugyanis, hogy Todorovics vezérőrnagy és Knicanin ezredesek ezen a napon a rendelkezésre álló szerb erőkkel egy Versec elleni támadásra határozták el magukat. A többi magyar csapattól még különválva közeledő 28. honvédzászlóalj könnyű prédának ígérkezett számukra. A zászlóalj azonban harcalak-