Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

Ezek után már nem volt veszteni való időnk. Azonnal kiadtam a parancsot a visszavonulás megkezdésére. Az 1. üteg pár perc múlva már fel is tűnt az erdő szélén, menetoszlopban, a legnagyobb rendben felzárkózva. Közvetlenül utána elvonult előttem a 2. üteg is. [...] Végre feltűnt az erdő szélén a 3- üteg, zárt metietoszlopban. A visszaözönlő rendezetlen kis gyalogoscsoportok után bizakodó látvány volt a rendben menetelő üteg: az emberek rendesen felöltözve, a járművek felmálházva, teljes csendben vonultak el előttem még a fővetésről sem feledkezve meg. Most a túlságosan felmálházott lőszervonat' és egyéb járművek következtek. [..JA visszavonuló menetoszlop rendben, de igen lassan mozgott hátra, a harmadik állás felé, amely Krasna előtt húzódott, párhuzamosan az első állással, észak-déli irányban. [...] Egész éjjelen át meneteltünk. Hajnalban, kb. 4 óra körül értük el azt a helyet, ahol a tervezett harmadik védőállás a műutat keresztezte. [...[ Krasna község kb. 1-1,5 km-re a műúttól északra, egy magasabb fennsíkon terült el, amely kelet felé enyhén lejtve, szinte észrevétlenül simult bele a lapos, kisebb erdőparcellákkal borított síkságba. Nyugati és déli szegélyétől azonban elég meredeken ereszkedett le egyrészt egy mocsaras rétbe, másrészt a műúton át a Prut völgyébe. A műútról a faluba bevezető keskeny talajutat a tavaszi hóolvadás teljesen tönkretette és helyenkint annyira elmosta, hogy mélyen bevágott úttá alakult át. Közvetlenül a falu előtt ott, ahol ez a bevágott állapot megszűnt, az út mindkét oldalán elég mély árok húzódott. Az első házak után ezt az utat egy mély és 4-5 méter széles vízmosásszerű árok keresztezte. Elég jó állapotban lévő jól megépített fahíd vezetett rajta át, amelyet utászaink már előkészítettek felrobbantáshoz. Megérkezésemkor a mintegy 150-200 házból álló falu keskeny utcái és temploma előtt elterülő elég széles piactérre zsúfolódtak össze a hadosztály-parancsnokság szűkebb és tágabb törzsének gépkocsijai, köztük két budapesti hatalmas kék autóbusz. [...] Az ütegek megérkezésére várakozva, Dérföldyvel együtt végigjártuk a községet. A kép, amelyet a falu utcái akkor nyújtottak még vigasztalanabb volt, mint megérkezésemkor. Az elhagyott állásaink felől még mindig szivárgó járművek - a szétszóródott gyalogsági alakulatok vonatjárművei, mozgókonyhái -, amelyek egész éjjelen át tanácstalanul kóvályogtak a környéken, most mind behajtottak a községbe, amelynek utcái, udvarai és kertjei tömve voltak kocsikkal, lovakkal és fáradt emberekkel. [..J Rövidesen ezután, egymás után érkeztek meg ütegparancsnokaim, majd az ütegek is. Az 1. üteg a község déli bejáratánál, a 2. üteg az északi kijárat közelében, a 3- üteg a község közepén egy kertben foglalt tüzelőállást. [...] 9 óra előtt néhány perccel az a hír terjedt el villámgyorsan, hogy a községtől északra, kb. 5-6 km-re fekvő erdőben oroszokat észleltek. Ezen az erdőn át vezetett az az út, amelyen az előző napon az én tágabb törzsem menetelt Nadivorna felé és ettől nyugatra alig 2-3 km-re feküdt az a kisebb erdőcske, amelyet törzsemnek mint végcélt adtam meg, ahova beérkezve várja a további intézkedést. A törzsemről a reggel kavargó eseményei között teljesen megfeledkeztem, most azonban az oroszok megjelenésének hírére rögtön átláttam, hogy milyen veszélyben forognak. Segédtisztem, Soós főhadnagy kérte, engedjem meg, hogy azonnal elindulva hírt vigyen nekik és ha még sikerül, visszavezethesse őket Nadwornára, még mielőtt az oroszok fogsáLáscl az 1. számú jegyzetet. 66