Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)
rancsnok 87 mélységes elégedetlenségének a következő napra kiadott intézkedésében az alábbiakban adott hangot: „Benyomásom, hogy az ellenség által elért siker nem állott arányban a támadó erők nagyságával. A támadást fel kellett volna tudnunk tartóztatni."* 6 A szovjet csapatok, bár a szemben álló fél rendezetlen visszavonulásából fakadó kiszolgáltatottságát továbbra sem használták ki, július 25-én délután is folytatták előrenyomulásukat. Sikeres támadásuk eredményeképpen aznap estére Delatyn északi szegélyét érték el. A szovjet főerők a július 23-i áttörésüket követő két napon általában a visszavonuló VI. hadtest alakulataitól közvetlenül északra csoportosultak. A VII. hadtest seregtestjeinek visszavonulási útját követték, hogy a későbbiek során a szomszédos VI. hadtest bal szárnyát átkarolva, s a Prut folyónak szorítva elvágják annak hátramozgását Delatyn illetve a Tatárhágó irányába. A Delatynig eljutott megrendített és a vezetés irányítása alól kiesett csapatok az ellenség szoros üldözésének elmaradása miatt nem szenvedtek megsemmisítő személyi veszteségeket, s a nagyobb veszteségek elsősorban a fegyverzet, felszerelés viszonylatában jelentkeztek. A július 24. és 26. közötti harcok során a 24. gyaloghadosztály alakulatai közül leginkább az áttörés helyéhez legközelebb elhelyezkedő 12. gyalogezredbeli zászlóaljakat érték heves szovjet támadások. Az átkarolásuk elkerülése végett reteszállásaikat is feladó, s több ízben felvételi állásokat elfoglaló nyírségi alakulatok harcolva vonultak vissza. A Delatynba hátrajutott gyalogezredből csupán egy zászlóaljnyi harccsoport, s az ezredközvetlen alosztályok maradtak meg 89 Az ungvári seregtest legérzékenyebb veszteségeit tüzérségi lövegállományának és gyalogsági nehézfegyvereinek terén szenvedte el. A szinte járhatatlan, agyonzsúfolt földutakon, s az erdős, mocsaras terepen való vontatásuk komoly nehézséget, gondot okozott, s mozgásképtelenné válásuk miatt többet fel kellett robbantani. Minimális veszteségei csupán a 23- és 24. tábori tüzérosztályoknak voltak. A gyaloghadosztálynak alárendelt I. gépvontatású közepes tüzérosztálynak egy szerencsétlen hídrobbantás következtében csak négy lövege maradt, s hamarosan azok is elkerültek a seregtesttől, a 78. tábori tüzérosztály a „krasnaipánik" során valamennyi lövegét elvesztette, a 22. tábori tüzérosztály löveganyaga pedig már a visszavonulás első napján, július 24-én leapadt. 90 Július 26-án az 1. hadseregtől elszakadt magyar VII. és a német XI. hadtestek a német 1. páncéloshadsereg alárendeltségébe léptek. A Heeresgruppe Nordukraine parancsnoksága a magyar 1. hadsereg-parancsnokságot megmaradt alakulataival VI. hadtestével és a 2. hegyi dandárral - együtt szintén a német 1. páncéloshad'' Farkas Ferenc (Kismarton, 1892. V. 27. - Arnstorf (Németország), 1980. IV. 14.) altábornagy, 1944. november 1-től vezérezredes. 1943- augusztus 21-től 1944. október 16-ig a VI. hadtest parancsnoka volt, közben július 26. és augusztus 1. között ideiglenesen az 1. hadseregparancsnoki teendőket is ellátta. 1944. október végétől országos elhelyezési kormánybiztos. 1945-ben távollétében a népbíróság mint háborús bűnöst alaptalanul életfogytiglani börtönre ítélte. 18 HL. 1. hds. 1 fasc. VI. hdt. harctud. (1944. 07. 24. - 08. 10.) 25- számú melléklet 19 HL. Tgy. 3231. Huszár L..- i.m. 11 - 13- old. '° HL. Tgy. 3287. Gergelyfi- i.m. 34. old. 63
