Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

tisztje háromszor leállíttatott, mondván, nem jó irányban megyünk, eltértünk a helyes meghatározástól. Nagyon be volt ijedve. A mellettem és körülöttem lévő katonáim kétkedve néztek rám. Ragaszkodtam a méréseim szerinti irányhoz. A parancsnok egyetértett velem és megnyugtató bizalmával indultunk tovább. Önbizalmam és a parancsnok egyetértése helyreállította katonáim és a vitát hallók nyugalmát. A beláthatatlan erdőben, a különböző irányból és távolságból leadott lövések hangja más-más mértékben, de főleg természetes szorongással hatottak az emberekre. Keresztbe kellett mennünk egy hosszá keskeny tisztáson. Mivel csak az elővéd, iránytartó szakaszommal mentünk elől, mögöttünk 100-150 méterre a század, majd leszakadva a parancsnok a törzsével a két oldalt és hátid biztosított zászlóaljakkal, gyorsan áthaladtunk a nyílt terepen. Amikor az utóvédegység a távbeszélővonalépítőkkel, egészségügyi csoporttal és egy kis ellátóegységgel ideért, összpontosított aknavetőtűz fogadta őket. Itt még el tudták látni a sebesülteket, pár visszament, volt akit vinni kellett. Az ütközet közben és végén azonban nagyon sok sebesültet veszítettünk, az ellátatlanság és az erdőben való visszatalálás nehézségei miatt! Keserves találkozás volt a váratlan, láthatatlan, az erdőben jól felépített híradással dolgozó ellenséggel. Az erdőn, pontosan a megadott irányban áthaladva, elértük Rakowczyk község déli részét, ahol az erdő legjobban megközelíti a házakat, a templomtól pár száz méterre. A nem túl sűrű erdő, a megadott területen járművekkel, nehézfegyverekkel járhatatlan volt. Emlékezetem szerint egy szakasszal, pár golyószóróval erősítették meg századomat mint harcoló egységet. A távbeszélőszakasz vonalépítő egysége, egy R3 rádió, és a támogatásunkat biztosító tüzérfelderítő figyelő csatlakozott hozzánk. Járóképes sebesültek, sebesültvivők, lehetőleg a parancsnokot értesítve, a „piros drót vonalán " távbeszélő összeköttetést tartva, csoportban haladjanak visszafelé a kötözőhelyre, a parancsnoksághoz Iwanowczéra.' Másfelé ne menjenek, mert az erdő, a felderítés szerint tele van partizánokkal."- ez volt a szazad eligazítása. Rakowczyk. Megjelenésünk, az erdőből való gyors kitörésünk előbb gyenge, majd egyre erősödő géppisztoly-, puska-, géppuska- és aknavetőtüzet váltott ki a házak közül. Nehézfegyverek és tüzérségi támogatás nélkül (az erdőn lefektetett tüzér, és híradó kábeleket elvágtak, több helyen el is vitték), veszteséggel ugyan, de bejutottunk az első házak közé, délután pedig már egy szélesebb utca mindkét oldalát elfoglalva, foglyokat is ejtettünk. [..JA páncélosok megjelenésekor a községben voltunk, már alaposan elkeveredve támadó egységeink katonáival. A páncélosok és a feléledő aknatűz, valamint a gyalogsági támadás elől, jelentős veszteséggel az erdő felé vonultunk vissza. A gyalogság támadása, az erdő szélét megszállva, beljebb szorított bennünket. Itt már részben rendezni tudtuk egységeinket. Szomorúan, de kiszolgáltatva, ilyen erőkkel szemben tehetetlenül, az elmaradtakat kerestük. A sebesülteket lehetetlen körülmények között próbáltuk ellátni, orvos és kötszer nélkül. Századunk első hősi halottja Mikics Károly rádiós honvéd volt. Sebesültjeink, akikre emlékezem: Konrády Alajos tartalékos zászlós." Az erdőből való kilépéskor mindkét alsó lábszárizmát keresztüllőtték. Balázs István tartalékos zászlós.'" Az erdőből való kitörés előtti A 21. gyalogezred parancsnoksága települt Iwanowczéba. Konrády Alajos (Vozsonyeperfes, 1911 - ?) tartalékos zászlós Balázs István (Budapest, 1919- VI. 19- — ? ) tartalékos zászlós 45