Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

lük együtt bevetésre került a 24. gyaloghadosztály északi szárnyán levő 24. gyalogezred és a 21/1. zászlóalj is, melyeknek a védővonaluk előtt elterülő Jedlina erdőt kellett birtokba venniük. A támadó csapatokat északi irányból a 16. gyaloghadosztály biztosította. A rövid tüzérségi előkészítés után, május 3-án reggel fél 6-kor megindított támadás csak részsikereket eredményezett. A 24. és a 16. gyaloghadosztályok előnytelen arcvonalán nem sikerült változtatni, a 12. gyalogezreddel, illetve német páncélgránátos alosztályokkal támogatott 2. páncéloshadosztály viszont valamivel kedvezőbb állást vehetett fel. A fő cél, Slobodka Lesna elfoglalása ezúttal is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. A 12. gyalogezred viszont Swiety Jozefből a kérdéses helységbe vezető műutat elfoglalta, lezárta, s az arcvonalat az erdőtől pár száz méterrel keletebbre előre vitte. A gyalogzászlóaljak között két magyar gépkocsizó lövészzászlóaljat, s a német 110. páncélgránátos zászlóaljat is bevetették. A délutáni órákra az ellenség ellenlökései egyre gyakoribbakká váltak, s kiépített páncélelhárító rendszerét harckocsik bevetésével sem sikerült felszámolni. A viszszavetett magyar és német csapatok délutáni és esti harctevékenysége már kizárólag az ellenséges ellenlökések elhárítására irányult.

51 A 24. gyaloghadosztály északi szárnyán küzdő csapatok május 4-én folytatták támadásukat. Kitartó próbálkozásaik eredményeképpen csaknem sikerült birtokba venniük a Jedlina erdő egész területét." Az 1. hadsereg XI. hadtestének védőszakaszán a május 5. és 10. közötti időszak az egyes alakulatok átcsoportosításával, s felváltásával, valamint kisebb arcvonalkiigazító vállalkozásokkal telt el. A több ízben megismételt akciók egyre kevésbé vezettek eredményre. A szemben álló szovjet csapatok ellenállása napról-napra erősödött. A felderítés kezdetben támpontszerű, majd összefüggő védőállásokat derített fel, s harckocsi összevonásokról, illetve jelentős számú aknavető és tüzérségi löveg arcvonalba irányításáról tájékoztatott. A vállalkozások többnyire a 24. gyaloghadosztályra hárultak, ugyanis a 2. páncéloshadosztály zömét május 6-tól kivonták az arcvonalból, s csupán a még neki alárendelt 12. gyalogezred kapott támadó jellegű feladatot. A páncéloshadosztály felváltása május 3-ról 4-re virradó éjjel a 12. gyalogezrednek a német 196. gránátosezred által történt leváltásával kezdődött és a páncélosseregtest még arcvo51 HL. Mikrofilmtár. KTb. Gen. Kdo. XI. A. K. 1944.05.03.; HL. 6M/hdm. csf- 1944; Tgy. 3231. Az 1944. május 3-i támadás legjelentősebb részleteiről az alábbiak olvashatók a 12. gyalogezred töredékesen fennmaradt harctudósításában: „11 b-kor a II. zászlóalj jelentős veszteségek árán eléri a támadási célját, a (Slobodka Lcsnába vezető- szerzők) műutat, azonban szomszédai lemaradása miatt elszigetelt helyzetbe kerül. A III. zászlóalj ugyanis heves e/lenállásba ütközött és a tüzérség támogatását nélkülözve, támadása elakadt. Kisebb géppisztolyos erők maradtak, a hátában, amelyeket azonban a német zászlóaljjal (110. páncélgránátos zászlóalj - szerzők) együtt sikeresen leküzdötték. Ezalatt a II. zászlóalj a műút K-i és Ny-i oldalán beás és kitart." ^ HL. Mikrofilmtár KTB. Gen. Kdo. XI. A.K. 1944. 05.04. 1944. május 4-én délután 5 órakor Pintér Aladár vezérőrnagy, a 24. gyaloghadosztály parancsnoka jelentette német felettesének, hogy a tíz napja nehéz körülmények között harcban álló 24. gyalogezred már nincs abban a helyzetben, hogy a támadást folytassa. A 2. páncéloshadosztálynak alárendelt 12. gyalogezred visszavezénylését kérte, mert szerinte ezen alakulattal sikerülne némileg előnyösebb kiigazítást elérni a kiszélesedett arcvonalon. 31