Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

kaszvezető úgy 11 óra körül visszajött, jelentette, hogy Mara István hadnagy és Jakab őrvezető a románok kíséretében eljutottak a szovjet parancsnokságra. Ő itt tartja köztem és a szemben lévő román ezredparancsnok között az összeköttetést. Kérik a románok, hogy a megbeszélt időponthoz szigorúan tartsuk magunkat. Ekkor döbbentünk rá az időpont-különbözetre! A románok a nap további részében azt követelték, hogy szüntessük be a tüzelést, vonjuk vissza a vonalból az embereket, míg az ezredtől állandóan azt kaptam, hogy tartsam vissza a románokat, mert az idő előtt végrehajtott mozgást a németek észreveszik és megtámadják a hátsó alakulatainkat. [...] Az első vonalban tűzharcot vívó egységeimmel, illetve a román ezredparancsnok és köztem az összeköttetést tartó Püspöki szakaszvezetővel a kapcsolatot személyesen és távbeszélőn tartottam. Kora délután a románok egyre határozottabban kérik, hogy szüntessük be a tüzet, s a védőállásokból vonuljunk vissza a faluba. Nyomatékot adva a követelésüknek tüzérségi tüzet adnak le ránk. Délután három óra, amikor a vonalban lévőknek parancsot adok, hogy a tüzet szüntessék be és várják a következő parancsaimat. A küzdők, vonalában némi zavart kelt a szokatlan parancs, mert látják, hogy a román csapatok gyülekeznek előre. Ezt jelentik és kérik az engedélyt, hogy tovább tüzeljenek az előrenyomulókra. Ők még nem tudják a megállapodást, csak a parancsokat hajtják végre. Valamit sejtenek, mert a bal szárnyon lévő egység parancsnkának, Bene Antal tartalékos hadnagynak;' amikor távbeszélőn jelenti, hogy felzárkóztak a románok, s miért nem lőhetnek ebben az esetben sem, hallom a hangján, hogy megérti, mi következhet. Azt mondja, „igen értem és akkor mi legyen a mellettünk lévő németekkel?" Le kell őket fegyverezni, kapják a parancsot. Pattanásig feszülnek az idegeink. Salgó tartalékos hadnagy jelenti, hogy a faluban lévő németek, az összekötő tiszt, híradósok stb. lefegyverzése megtörtént. Távbeszélőn kapják a vonalban lévők a parancsot, hogy azonnal gyülekezzenek a faluban az iskola udvarán. Futva jönnek le a hegyoldalon. A románok nem lőnek! Megparancsolom, hogy fegyvereiket az udvar sarkában egy csomóban rakják le. [..JA rakéták fellövése után, amely azt jelentette a románoknak, hogy szabad az út, pár perc múlva a hegygerincen feltűnnek a felénk rohanó románok alakulatai. Csatárláncban, üvöltve rohannak a falu utcáin végig. Sokan vannak, közöttük az aknakereső rudakat magasan tartva műszakiak. Az iskola udvarán felsorakozva várunk. Nemsokára feltűnik törzsével az ezredparancsnok. Közben tájékoztattam a helyzetről a zászlóalj embereit. Ekkor tudták meg, hogy az egész 24. hadosztály beszüntette a harcot. Mindenki megkönnyebbülve veszi tudomásul a tényleges helyzetet. A felsorakozott embereim előtt tisztelegve üdvözlöm a román ezredparancsnokot, aki egy 50-60 év körüli ezredes. Az ő kívánsága volt az, hogy esetleges félreértések miatt, ideiglenesen a fegyvereinket rakjuk le. A megegyezés szerint fegyvereinket megtartva kerülünk hazaszállításra a magyar honvédséghez. Az előző órákban még egymással ellenségként szembenéző tisztek baráti megbeszélésre ülünk össze a tanítói lakásban. A román ezredparancsnok tolmácsa erdélyi, maBene Antal (Abony, 1919- XII. 11. - ) tartalékos zászlós, majd hadnagy. 1944. február 18. és december 26. között a 21/6. század, azt követően 1945. április 6-ig a 21/2. század kötelékében teljesített frontszolgálatot mint szakaszparancsnok. A Don menti harcokban is mint a 21/11. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka vett részt 1942. október 20. és 1943- július 8. között. 132