Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Egy üteg mint fekete bárány kiküldése egy már leírt hadseregnek. Megérkezés a lángokban álló Delatynba 1944. március van. A nyíregyházi 22-es tüzérosztály és az ebből alakított 78-as tüzérosztály várja a végső parancsot. Indul a frontra. Az azonnali útbaindítást keresztülhúzták a front eseményei. Az Északkeleti-Kárpátok hágóin túl az egész arcvonal cseppfolyóssá vált. A menekülésszerű visszavonulás hadosztályokat morzsolt össze. Egy tüzérosztályt elsepert volna. így látta ezt a felső hadvezetés is. Azok a magyar csapatok viszont, amelyek a Kárpátok északi lejtőjén élethalálharcukat vívták, jól tudták, hogy tüzérség nélkül a gyalogság meg nem kapaszkodhat. Újra és újra a tüzérség azonnali kiküldését kérték. A felsőbb hadvezetőség nem térhetett ki a kívánság elől. Nem tehette nyilvánvalóvá, hogy a Kárpátokon túli magyar erőket már veszteséglistára helyezte. Elhatározta, egy üteget - akkor is, ha felesleges áldozat lesz - kiküld a harctérre. A nyíregyházi Gábor Áron tüzérek hat ütegéből egynek a parancsnoka volt tartalékos tiszt, éspedig dr. Kiss Sándor. Miután őérte nem olyan nagy kár, mint egy jól kiképzett tényleges tisztért, a döntés érthető; dr. Kiss Sándor tartalékos főhadnagy ütege indul a frontra. Mégpedig azonnal, hogy még átjuthasson a Kárpátokon. Kiss Sándor ütegében szolgáltam. Később a felső vezetés még szerencsésebbnek találta a választást. Kiderült, hogy a fegyvergyárban szabotázs történt, a mi 10 és feles lövegeink lövegzárával lövegenként legfeljebb kétszáznegyven lövést lehet leadni. Tehát nekünk kellet indulnunk. Sejtettük, éreztük: áldozatként. A bevagonírozás nem könnyű művelet. A vagonokban nemcsak a lovak, hanem a lövegek sem foglalják el szívesen a helyüket. Ha nincsenek megfelelően rögzítve, azok is összerúgnak, mint a lovak, s egy mozgó vonaton elszabadult löveg több kárt okozhat, mint egy szakasz rohamra induló huszár megvadult lova. Mire a vonaton minden egység megtalálta a helyét, nagyon elfáradtunk. Az üteg hét tisztje kimerülten és fáradtan várta a vonat indulását. A tiszti fülkében rajtam kívül jelen volt az ütegparancsnok és Madarassy Miklós tényleges hadnagy, Soós Márton tartalékos hadnagy, Kovács Béla zászlós, Nagy László és Magyar hadapród őrmester. Légrádi szolgálatvezető őrmester a vonaton a legénység körében biztosított fegyelmet. A vonat megindul és én szorongva nézem az ablak előtt mind gyorsabban végigfutó háztetőket, tornyokat. Azt az egy-két többemeletes középületet, bérpalotát, közöttük, a Takarékpénztár épületét, - ahol apró gyermekkorom leéltem. Most látom ezt a várost utoljára? Ki tudja? De ha visszajövünk is egyszer, az már nem lesz ugyanaz. És a most távozókból sokan nem térnek meg. A talány csupán az, hogy a sors által elénk helyezett kalapból kik húznak fekete golyót, kik hagyják el az országot örökre.