Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Ebben az időben én voltam a fogatos tiszt. Nekem jelentették a történteket. Kiss Sándorral egyetértve öt-hat tüzérrel megjelentünk a német alakulat istállójában, onnan kivezettük a mi lovunkat és helyébe bekötöttük a németét. A pillanatnyi fölényünkkel nem mertek szembe szállni és később is jobbnak látták, ha hallgatnak az esetről. Egyes német tisztek előtt nem sok becsülete volt a magyar tiszteknek sem. A Kolomea előtti harcok során az egyik alkalommal Kiss Sándor főhadnaggyal egy szállásra, egy szobába kerültem. Amikor megjelentünk, hogy elfoglaljuk a szobát, kiderült hogy időközben egy német őrnagy vette birtokba. Máshol nem talált megfelelő szállást, elfoglalta a miénket. Miután a szobában elhelyezkedett, a körülményeknek megfelelően megtisztálkodott, lefeküdt a szoba egyetlen fekvőhelyére, egy vaságyba. Kiss Sándort nem abból a fából faragták, hogy egykönnyen tudomásul vegye az ilyen eljárást. Miután bementünk a szobába, odament az őrnagy ágyához és bemutatkozott, tisztelettudóan jelentette a német őrnagynak, hogy tévedésből a mi szobánkat vette birtokba. Az őrnagy fel sem nézett, tovább olvasta az újságot. Kiss Sándor udvariasan újra közölte, hogy a szoba a miénk, előbb foglaltuk le, ettől függetlenül a ház a mi ütegünk körletéhez tartozik. A német őrnagy még most is levegőként kezelte Kiss Sándort, tovább olvasta az újságát. Kiss Sándor tört németséggel közölte az őrnaggyal, hogy a német-magyar fegyverbarátságra tekintettel egy negyedórát ad neki a felöltözésre és távozásra. Az alatt az idő alatt mi a ház előtt fogunk sétálni. A negyedóra letelt, Kiss Sándorral visszatérünk. A német őrnagy szinte változatlan pózban feküdt az ágyban és olvasott. Kiss Sándor odament az őrnagyhoz, s felhívta az azonnali távozásra. Az őrnagy most sem vett tudomást Kiss Sándorról. - Őrnagy úr - emelte fel a hangját Kiss Sándor - abban az ágyban, amelyben ön hevert, már úgysem feküdnék be, így az ágyát, önnel együtt kivitetem az udvarra. Válasz most sincs. Kiss Sándor parancsot ad a ház hátsó részén elszállásolt tizedesnek. - Négyen bementek a szobába, a vaságy egy-egy sarkát megfogjátok és az ágyat kiviszitek az udvarra. Olyan helyre tegyétek, hogy ne zavarja a forgalmat. A németnek is így lesz kellemesebb. A négy katona bejött a szobába, odament a vaságyhoz, s tanakodni kezdett azon, hogy ki hol fogja meg az ágyat. Ezt már észrevette az őrnagy. Kiugrott az ágyból, s udvarias hangon megkérte Kiss Sándort, adjon még tíz percet ahhoz, hogy felöltözhessen és elhagyhassa a házat. Kiss Sándor megadta a haladékot. A német őrnagy felöltözött, s szó-hang nélkül eltávozott. Ez az eset is hozzájárult ahhoz a tisztelethez, amelyet Kiss Sándor iránt éreztem. IgCn, másfajta némettel is találkoztam. Különösen együtt éreztek velünk a bajor és osztrák katonák. Természetük hasonlított is a magyarokéhoz.