Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Jelentettem az esetet. Kiss Sándor javára írom, még csak fel sem indult, amikor beszámoltam az esetről. Mondott ugyan egy pár keresetlen szót, de azok éle engem messzire kikerült. Nyugodtan elengedtem volna az osztályparancsnoki kihallgatást. Mindenesetre egy kis színt vitt az egyhangú életembe. Cs. Szabó Gergely segédtiszt rangsorolt, a felállott sorban negyedik vagy ötödikként következetem. Amikor ránk került a sor, Kiss Sándor feszes vigyázzban jelentette, hogy dr. Bernáth Zoltán zászlóst kihallgatásra előállította. Közölte az okot is, amit Mogyoróssy alezredes nagyon is jól tudott. Gondolom, már napok óta készült arra, hogy engem példás büntetéssel sújt, s ezzel másokat elriaszt a lovak megterhelésétől . Pattogó hangon vont felelősségre. A helyzetét megkönnyítette, hogy tettenkapás esete forgott fenn. - A zászlós úr megszegte a parancsom. Határozott tilalmam ellenére vágtázott a lovával. - Alezredes úr - válaszoltam - a Mária Terézia Rendet is azok kapják, akik egy parancsnak ellenszegülve hajtanak végre nagy haditettet. - A zászlós úr egyedül attakolt? Az első vonal mögött, az ellenségtől jó távolra, miben állott a hőstette? - Alezredes úr, alázatosan jelentem, ellenséges felderítő repülőgép húzott el a front felett, azért, hogy légi fényképeket vegyen fel. Tudtam, meg kell akadályoznom. Egy csodálatos ötletre, a fényképezés alatt álló területen - a pilóta nem kis bosszúságára - vágtatni kezdtem fel-alá. Ezzel a gyors mozgással krix-kraxokat húztam az érzékeny fényképezőlemezen, s elmostam a légi fényképet. Rendkívül komolyan mondtam el azt, amit senki sem tarthatott komolynak. Cs. Szabó Gergely főhadnagy segédtiszt el is nevette magát, Mogyoróssy alezredes rámnézett, maga is felnevetett. - Tűnj el! Most a parancs valóban kedvemre való volt. Azonnal teljesítettem. Kiss Sándorral, miközben hazafelé haladtunk. Magunk is jót nevettünk az eseten. Érthető, ismételten beszélgettünk arról, hogy az Atlanti-óceán irányából megindult az invázió. Igen, a háború történetében nagy nap ez a június 6-a. Izgalmat kelt ez az esemény az első vonal mindkét oldalán. Minden épeszű ember felsóhajt, csak már vége lenne! Ebben is, abban is felmerül a gondolat, miért több áldozat? Miért legyek esetleg pont én? Vagy valamelyik barátom, de miért legyen bármelyik bajtársam? Egy értelmetlen habomban a legértelmetlenebb dolog az utolsók közt meghalni. A tisztek körében újra és újra megbeszéltük a következményeket. Tudtuk jól, hogy ez az esemény nagy mértékben megnehezíti a keleti front helyzetét. Szükségszerű következménye, hogy jelentős német katonai erőket vonnak majd ki az itteni arcvonalból, az egyes katonai egységek sávjai az eddiginél is szélesebbek lesznek, csökken az utánpótlás élelemben, fegyverben, lőszerben, a gyalogság meg annyi tüzérségi támogatást sem kap a jövőben, mint amennyit korábban kapott. Ezek után