Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

a fennsíkon kiesünk a forgalomból, a német katonák közül sem téved ide senki. Ideális hely arra, hogy fogságba kerüljünk. Csak annyit észlelünk a háborúból, hogy időnként, nagy magasságban repülőgépek szállnak el felettünk. Egy alkalommal, igen nagy távolságra, három repülőgép húz el a magasban. Először azt hittem, egy kötelékben repülnek. Később látom, hogy a három gépből kettő üldöz, a harmadik menekül. Az a benyomása az embernek, hogy két vércse üldöz egy galambot, amelyik a végén kétségbeesett cikkcakkokat ír le, hogy kimeneküljön az üldözők karmaiból. Most már látom, megkezdődött a küzdelem végső, drámai szakasza. Az üldözött hiába emelkedik, zuhan, ír le éles kanyart, a kör szűkül, belekerül az egyik üldöző lővonalába, áldozata lesz a rábocsátott gépfegyver, nehézgéppuskatűznek. A farkából tűz csap fel, füst formában megy ki a lélek belőle és élettelenül, csavarhúzó mozdulatokkal, rézsút ferdén zuhanni kezd a földre. A becsapódás helyét elfedi a domboldal, a hegyvonulat erdeje. Igen, a levegőben folyik a leglátványosabb viadal. Élesen lehet látni a küzdő felek minden mozdulatát, támadását, védekezését, üldözését, menekülését, és a harcnak nagy nézőközönsége van. Két tábor szorong, melyik oldal kerül ki győztesen a küzdelemből. Felmerni bennem a gondolat, feltétlenül így kellett ennek történnie? Minden valószínűség szerint a gépek egy-egy kötelékben repültek és a két gép is, meg az egy gép is leszakadt a maga alakulatától. De ha ez így van, az lett volna az elsődleges kötelességük, hogy utána repüljenek annak az egységnek, amelyhez tartoztak. Semmiféle hátrány sem éri őket, ha elkerülik ezt a külön harcot, s visszaszállnak a kiindulási állomásukra. Miért tették? Talán nem is annyira mint ellenséges népek fiai, hanem mint pilóták álltak egymással szemben. Zsebükben egy kimutatással, hogy hány ellenséges repülőgépet lőttek le a háború során. Lehet, hogy ezek itt számháborút vívtak. Hideg szívvel és hideg ésszel. De az is lehet, hogy személyes bosszú vezette a győzteseket. Megismerték az ellenfelüket. A leterített gép pilótája talán védtelen községet bombázott, iskolai szünetben az udvaron hemzsegő gyerekekre gépfegyvertüzet eresztett, hazafelé tartva a feleslegessé vált bombaterhet tehéncsorda közelében dobta le. De az is lehet, hogy a lelőtt gép pilótája számos repülőgéppárbajból került ki győztesen és egyszer végre vissza kellett neki fizetni. Ahogy teltek a napok, úgy közeledett a froiftî, s mi az elhagyott kis tanyánkon viszszafojtott lélegzettel vártunk, hallgattunk.