Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Pl. 22/2. üteg, három fő, négy ló a másik helyen két fő, négy ló stb. Miután ez megtörtént, ezt követően nézték meg egyenként az egyes szálláshelyeket, hogy azokban ténylegesen hány személy és ló fér el. így mindig jobb volt a mi szállásunk, mint a más alakulatoké. Konkrét esetben az eligazítást Mogyoróssy alezredes adta meg. Kértem, hogy az eléhelyezett térképen pontosan jelölje meg, hogy a szállást biztosító községben hol lesz elhelyezve az osztálytörzs és hol a többi üteg, továbbá hol lesznek a németek. Mogyoróssy alezredes a múlt század második felében készült térképen a község temploma köré rajzolt egy kört: ez lesz az osztálytörzs körlete. Bent a községben jelölt ki helyet az 1. és 3- ütegnek, valamint a németeknek. A községtől északra kb. ötszáz méter távolságban volt egy légypiszok - jóakarattal háznak is lehetett vélni e köré is húzott egy karikát, rám mosolyodott: ez lesz a te üteged körlete. (Itt legyen minden szakaszvezetőnek külön szobája.) A parancsot szemrebbenés nélkül tudomásul vettem. Nem is tehettem volna mást. Amikor megérkeztünk Hornai Lehotára (nem téveszthető össze az Árva megyei Horná Lehotával, Felsőlehota) kiderült, hogy a templom romos, körülötte roskadoznak a házak, s azokban cigányok laknak, a völgyben az egész falu észak felé húzódott, majdnem ott van a falu közepe, ahol a térképen az a bizonyos magányos ház, vagy légypiszok volt. A dolgok ilyen állása mellett Mogyoróssy alezredesnek és hét tisztjének csak egyetlen szobát találtam, azt is úgy foglaltam le, hogy a szoba két ágyából kitessékeltem egy német tizedest és egy őrvezetőt. Ezek átkozódva mentek el. Meg is fenyegettek. Ha máshol nem találnak szállást, visszajönnek. Ezt a fenyegetést nevetségesnek tartottam. Közöltem, nyugodtan jöhetnek, a szoba egy magyar alezredesé. Mondanom sem kell, hogy az ütegem minden szakaszvezetőjének külön szoba jutott. Éjjel háromkor halálos fáradtan kerültem ágyba. A szobám nagyon szép volt, de ilyen hideg helyiségben soha életemben nem feküdtem le. Tíz percen keresztül, két dunna alatt is vacogott a fogam. Még nem aludhattam többet egy fél óránál, amikor valaki rázza a vállam. - Hadnagy úr, hadnagy úr - hallom az ébresztőt - azonnal ébredjen és keljen fel, hívatja az alezredes úr, nagyon mérges, nincs szállása. A szerencsétlen lovam újra megnyergeltem, rápattantam és már vágtattam is a szállás nélkül maradt osztályparancsnokhoz. Nem tudtam elképzelni, hogy mi okozhatja a felháborodását. Azt a fordulatot, hogy a két német katona tért volna vissza és azok okozták a bajt, elvetettem. Amikor megérkeztem Mogyoróssy alezredes szállására, utamat állták. Az alezredes úr - közölte a tiszti legénye - szigorúan meghagyta, senkit se engedjenek be hozzá, mert aludni akar. Természetesen nem erőszakoskodtam, a legkisebb vágyat sem éreztem az iránt, hogy találkozzam a parancsnokommal. Tudomásul vettem, hogy mehetek. Miként kiderült, az alezredes szállására visszajött a két német és közölték, más szállást nem találtak, miután a szoba eredetileg az övék volt, azt elfoglalják. Perceken beül az alezredest és a hét magyar tisztet kitessékelték a szobából.