Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Nézem őket, helyesebben utánuk nézek, mert már csak a hátukat látom. Legtöbbnek más sem látja többé az arcát, mert vissza már nem masíroznak, ott hullnak el az egyenlőtlen küzdelemben. Bevetésük csak egyre jó, egy fél órára megnyugszik a hadvezetőség lelkiismerete - megtette a szükséges intézkedést. Egyetlen éjszakát aludtam Rozsnyón, a főtéren, abban a kétszobás első emeleti lakásban. Pócsi Lászlónak és nekem is egy-egy ágy jutott, hosszú idő óta nem volt ilyen kényelmes az éjszakánk. A lakás főbérlője beletörődött helyzetébe, hónapok óta nincs nyugalma, a katonák jönnek, mennek, az egyik még nem engedte el a kilincset, a másik már meg is ragadta.