Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

1974-ben újságíró lett, a Vas Népe munkatársa. Később néhány évig a Zalai Hírlapnál dolgozott. 1985-től a Zalai Megyei Könyvtár könyvtárosa. írói munkássága mellett irodalomszervező tevékenysége is jelentős, a Zalaegerszegi írókörvezetője. Pályáját novellákkal kezdte, később több kisregénye is megjelent. Szabolcsszatmári, porcsalmai élményei — ha áttételesen is — leginkább az Egy szoba Zuglóban című kisregényében jelentkeznek, amely Hazug szerelmek című kötetében látott napvilágot 1979-ben. E művében gyakran emlegeti Mátészalkát, Szamosbecset, Tyukodot. Művei: Más kenyerén, 1978; Hazug szerelmek, 1979; Elet a Domb utcában, 1984; Ámokfutás, 1992. Irodalom: Bertha Zoltán: Két pályakezdő prózaíró. Alföld, 1978. Szász Imre: Világ, születendőben. Élet és Irodalom, 1978. 16.sz. Hegedűs Tibor Attila: Más kenyerén. Kortárs, 1979. Rácz István: Hazug szerelmek. Alföld, 1980. Hajnóczy Péter (Porcsalma, 1942. augusztus 10—Budapest, 1981. augusztus 8.) Meglehetősen zaklatott volt az élete, így nem csodálkozhatunk rajta, hogy még születési és halálozási helye is különbözőképpen szerepel a kézikönyvekben. Egyes források szerint (Kortárs magyar írók kislexikona, cikkek, tanulmányok) Porcsalman látta meg a napvilágot és Budapesten halt meg. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon szülőhelyét is Budapestre teszi, a Kortárs magyar irodalom című antológia szerkesztője viszont elhalálozásának helyeként Balatonfüredet említi. Anyja falusi lány volt, aki házasságon kívül szülte meg gyermekét. Előbb csecsemőjével egy lelencházban húzta meg magát, majd egy gyermektelen budapesti jogász házaspárnak adta örökbe fiát. Az adoptáló szülők nevükre íratták, így lett Horváth Ödönből Hajnóczy Béla Ödön, s később írói nevén Hajnóczy Péter. (Az író saját személye körül szívesen terjesztett legendákat, így többek között azt is, hogy a jakobinus Hajnóczy József leszármazottja. Valójában nevelőszüleinek neve is magyarosított név volt.) Új családjában valószínűleg gondtalanul élhetett volna, ő azonban nem tudott beilleszkedni polgári környezetébe, amelytől hamarosan el is szakadt. 1962-ben levelező tagozaton leérettségizett ugyan, de furcsa, társadalmon kívül álló, devianciára hajlamos egyénisége miatt nem találta helyét a világban. Családjával szakítva, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Volt kabinos, szentképügynök, kazánfűtő, szénlehordó és még sok minden egyéb. Húsz éves korától írt, a Mozgó Világ, az Elet és Irodalom és az Új írás már közölte is néhány elbeszélését, mégis elég nehezen indult pályája. Hosszú ideig hiába ostromolta a kiadókat. Csak első kötetének megjelenése után figyeltek fel rá,