Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

írt, az 1994-ben kiadott Új Magyar Irodalmi Lexikon azonban — nyilván elírásra gyanakodva — a Pazonyt „visszajavította" Pozsonyra. Gyermekkorának csak első éveit töltötte Pazonyban, szülei később Tiszabercelre költöztek, így Színi Károly ott nevelkedett. Pályáját kántortanítóként kezdte. Az ötvenes évek elején került Pestre, s ekkor kezdett politikával foglalkozni. Sokoldalú ember volt, költő, politikus, publicista és szerkesztő egy személyben. Mint politikus az öreg Táncsics Mihályhoz állt a legközelebb, de szoros barátság fűzte Vajda Jánoshoz és Böszötményi Lászlóhoz is. Napilapok és folyóiratok egész sorát indította a 60-as, 70-es években, s ezeket többnyire maga írta tele. (Napilapjai: Új Idő, 1860; Lámpás, 1870; Pesti Újság, 1871; Tükör, 1878 — Folyóiratai: Március, 1860; A Szabadító, 1873; Új Világ, Könyvek Könyve, Vörös Könyv.) 1866-ban kiadott Magyar Birodalom című utópisztikus röpiratáért csaknem felségsértési perbe fogták, s bár akkor végül felmentették, később többször is ült börtönben írásai miatt. Prófétai alkat volt, de nem a szelid hittérítők, hanem a megszállott purifikátorok és korbácsos apostolok fajtájából. Elég későn, 42 éves korában alapított családot. Első felesége és Attila nevű kisfia azonban korán meghalt. Második házasságából született fia, Színi Gyula neves író lett. O maga elborult elmével, tébolydában halt meg. Fontosabb művei: Dalos könyv, 1865; Isten országa, 1868; A nép könyve, 1881; Lant, 1883; Új Evangélium, 1890; Válogatott írások, 1994. Irodalom: Balogh László: A nyírpazonyi őrült. Kelet-Magyarország, 1993. július 19. Iváncsó Dénes: Még egyszer Színi Károlyról. Kelet-Magyarország, 1993. július 22. Simor András: Előszó Színi Károly Válogatott írások című kötetéhez. 1994. Blaha Lujza (Rimaszombat, 1850. szeptember 8—Budapest, 1926. január 18.) Családi neve eredetileg Reindl volt, de később mostoha apja után a Kölesi nevet is használta. Végül színésznőként első férje, Blaha János családi nevét vette fel, s későbbi házasságkötései után is ezt a nevet tartotta meg. O maga a Felvidéken született, anyai ágon azonban Nyírpazonyból származott. Apja, Reindl Sándor huszártiszt volt, aki az 1840-es évek végén Nyíregyházán állomásozott ezredével. Egy báli összejövetelen ismerkedett meg a Nyírpazonyban élő Ponty Aloisával. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből házasság lett. Az esküvőt Nyíipazonyban tartották 1848. február 24-én. Az ifjú férj becsülettel végigküzdötte a szabadságharcot, majd Világos után Várai néven feleségével együtt színésznek állt. Korai halála után Ponty Aloisa Kölesi Antal felesége lett, aki ugyancsak színész volt. Lujza tehát beleszületett a színészéletbe, 13 éves korában már ő maga is szerepelt a színpadon. Előbb Budán és Szabadkán, majd Kolozsvárott, Nagyváradon és Debrecenben működött, 1871-től a