Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

magyarul ejtettem ki. Angol vagy jiddis szót alig hallottam otthon; csak magyarul beszéltünk... Hat-hétéves koromig, amikor beirattak az elemibe, azt sem tudtam, hogy Amerikában vagyok. Úgy képzeltem, Mátészalka itt van valahol a környéken, abban pedig egészen biztos voltam, hogy az utca vége már Budapest. New York-i kissrácként erős magyar akcentussal beszéltem... Ez a nyelv rendkívül gazdag kifejezőeszköz. Félálomban olykor ma is hallom a lágyan duruzsoló szavakat, ahogy szüleim és az apám barátai beszélgettek körülöttem. Ok kártyáztak, én meg apám lábánál elszenderültem. A magyar nyelvnek különösen dallamos hangzása van. Néha mintha hipnotizálna. Ezért szeretek ma is magyarul beszélni." (20.1.) A középiskolát New Yorkban végezte. 1943-ban a haditengerészethez jelentkezett. A háború után eleinte nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Végül különböző amatőr stúdiókban ismerkedett meg a színészmesterséggel. 1948-ban került Hollywoodba, ahol hamarosan Amerika egyik legnépszerűbb filmszínésze lett. Első sikerei kezdetén változtatta nevét Anthony Curtisre. Névválasztásában családjának magyar származása is szerepet játszott. Ősei közül valakit Kertésznek hívtak. 83 játékfilmben és számos tévé-sorozatban szerepelt. Korának szinte minden nagy sztárjával dolgozott együtt (Burt Lancaster, Frank Sinatra, KirkDaugles, Jack Lemmon, Gary Grant, Laurence Olivier, Walther Matthau, Roger Moore, Gina Lollobrigida, Kim Novak, Gabor Zsazsa, Audry Hapburn, Elizabeth Taylor stb.). A világ elsősorban filmsztárként ismeri, de regényt is írt. Többször járt Magyarországon, Mátészalkán is. Művei: A kis Andrew Cody és Julie Sparrow, 1977; Önéletrajz, 1993. (magyarul 1994.) Irodalom: Nyéki Károly: A világsztár nem Szálkán született. Kelet-Magyarország, 1980. augusztus 23. Tony Curtis megírta önmagát. Kelet-Magyaroroszág, 1994. november 1. Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17—Budapest, 1978. január 30.) Az újfehértói Koppantó csárdabeli emlékezetes látogatás után Nagy László második nevezetes „napkeleti utazása" egy mátészalkai író-olvasó találkozóra vezetett, amelyre a „három királyt" (őt, Sánta Ferencet és Czine Mihályt) az „utolsó fehér fakír" fuvarozta. Mátészalka gyakori és kedvenc állomása volt a Czine Mihály