Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

MÁTÉSZALKA Szálkai László (Mátészalka, 1475 (körül)—Mohács, 1526. augusztus 29.) Pályája során nem mindennapi karriert futott be. Mátészalkai csizmadiamester fiából lett esztergomi érsek és főkancellár, humanista főpap és reneszánsz államférfi. Nevét azonban nem igazán az elért magas tisztségek, még csak nem is latin nyelven írt epigrammái őrizték meg, hanem sárospataki diákkori leckefüzetei. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy abban az időben — a XV. század végén — az iskolában még nem voltak mai értelemben vett tankönyvek. A diákok a tanítók, tanárok előadásai alapján készített jegyzetekből tanultak. Szálkai Lászlónak hat ilyen terjedelmes jegyzetfüzete maradt fenn, amelyeket 1489-ben és 1490-ben készített. Később ezeket a füzeteket egybekötötték, s ezt az 516 lapos kéziratos könyvet nevezzük ma Szalkai-kódexnék. Egyik füzetének záradékából tanárának nevét is tudjuk: „Én írtam ezt, a Mátészalkáról való László, a sárospataki iskolában, a bakkalaureus Kisvárdai János rektor vezetése alatt 1490. május 7-én." A Szalkai-kódex értékét mindenekelőtt az adja, hogy belőle egész pontos képet alkothatunk az akkori magyar iskola tantárgyainak (matematika, csillagászat, zeneelmélet, jogi ismeretek, történelem, irodalom, poétika) ismeretanyagáról és pedagógiai módszereiről. A szóbanforgó iskola egyébként nem a később híressé vált pataki református kollégium őse volt. Szálkai László még a reformáció elterjedése előtt volt pataki diák. A XV. században egy magas színvonalú katolikus plébániai iskola működött Patakon, annak volt tanulója. Irodalom: Bartha Dénes: Szalkay érsek zenei jegyzetei monostoriskolai diák korából 1490. Bp. 1934. Mészáros István: A Szalkai-kódex és a XV. századvégi sárospataki iskola, 1972. Mészáros István: Sárospatak legrégibb hírneves iskolája. Keresztény Élet, 1994. december 25. Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1—Pest, 1855. november 19.) A szabadságharc bukása után az Aradon összezsúfolódott hazafiak jórésze az ellenségtől még meg nem szállt Szatmar felé vette útját. Velük tartott Vörösmarty Mihály és sógora, Bajza József is. Útközben néhány napig Aranyéknál szálltak meg Nagyszalontán, majd innen jutottak el Nagykárolyba, ahol gróf Károlyi inspektora, Pákh Dénes fogadta be őket. Hogy kevésbé legyenek szem előtt, Pákh segítségével