Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Szöllősi Ferenc (Kisvárda, 1897. szeptember 2—Balatonszemes, 1977. augusztus 29.) A budapesti egyetemen folytatott tanulmányok után újságíró lett. Fővárosi és vidéki lapoknál dolgozott. 1929-től 46-ig az MTI munkatársa, majd az Alkotás Kiadó Vállalat igazgatója volt. Később Balatonszemesen élt könyvelőként. Művei: Koronás koldusok, 1922; A balatoni aranyhíd, 1934; Vágy és szerelem, 1940; Hét vár kincse, 1941; Palota visszaüt, 1941; Ördög a sombókon, 1942. Irodalom: Laczkó András: Irodalmi-művészeti jelenségek a két világháború között Somogyban. In: Fejezetek Somogy megye történetéből. Kaposvár, 1987. Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31—Budapest, 1957. október 3.) 1940 júliusában, az erdélyi bevonulás idején Szabó Lőrincet is behívták katonai szolgálatra. A három és fél hónapból az első heteket Örkény táborban töltötte, majd alakulatával Kisvárdáxa került. Kisvárdai katonáskodásáról korábban is tudtunk már, mert néhány versének címében vagy szövegében is előfordult a település neve. Itteni tartózkodásának közelebbi részletei azonban csak a feleségéhez írott leveleinek megjelenése után váltak ismertekké. A költő szorgalmas levélíró volt. 1940. augusztus 24-e és október 3-a között — ezt az időt töltötte Kisvárdán — összesen húsz levelet írt feleségének, vagyis általában két-három naponként adott hírt magáról, de előfordult, hogy egyetlen napon két levelet is küldött. Leveleiből kiderül, hogy nem kaszárnyában vagy középületben, hanem családoknál voltak elszállásolva. Omaga egy Buday nevű katonatársával a Bocskay utca 23. szám alatt lakott, az alakulat irodája pedig, ahol mint írástudó, egész nap dolgozott, az Attila utca 22. szám alatt volt. Verseket nem írt a Kisvárdán töltött hetekben. A katonáskodás élményeinek költői feldolgozására csak a leszerelés után került sor, amikor 1940. október 20-a és 30-a között Galyatetőn próbálta kipihenni az egyenruhában töltött hónapok testi, s még inkább idegi fáradalmait. Összesen tizenegy „katonaverse" született Gályán. A tizenegy közül egy még Örkény táborhoz kapcsolódik (Örkénytábor felé), kettő az utazás történetéből táplál-kozik (Kovács szakaszvezető, A pirosszoknyás Gizi), hat beszél közvetlen kisvárdai élményeiről (Meleg víz, Békák, Alom egy raktárban, Dinnye az önkéntesek asztalán, 1940. szeptember 5-e Kisvárdán, Búcsú), a tizedikhez egy baktalórántházi utazásának benyomásait használta fel (Vidéki állomáson), a Gyerekek című vers pedig valószínűleg már a hazautazás egy groteszk emlékét eleveníti meg.