Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

FÉNYESLITKE Czinke Ferenc (Fényeslitke, 1761. szeptember 2—Buda, 1835. július 13.) Tanulmányait Budán végezte. 1785-ben a pécsi gimnázium tanára lett, később Szombathelyen és Sopronban tanított. Révai Miklós halála után a magyar nyelv és irodalom tanára volt a pesti egyetemen. Nem tudományos munkákat írt, inkább alkalmi verseket. Művei: A magyar nyelv dicsérete egy ódában, Pécs, 1789; Magyar idyllion pásztori dal, folyó vitézi versekben. Irta egy alföldi juhász, Pest, 1797; Papagénó bodzafurulya egy hevenyében penderített szatíra vitézi versekben, Pest, 1810; Négy embernek beszélgetése az Elisium mezején, Buda, 1816. Irodalom: Brisks Frigyes: Czinke Ferenc egyetemi tanári kinevezésének története, It. 1944. Kósa János: Czinke Ferenc egyetemi tanársága, It. 1945. Litkei Tóth Péter (Fényeslitke, 1813. június 28—Buj, 1878. június 21.) Középiskolai tanulmányait és a teológiát is Sárospatakon végezte. Egy ideig a Zoltán családnál nevelősködött Szabolcsban. Nyugat-európai utazásai alatt ismerkedett meg Hegel filozófiájával, amelyet hazatérése után itthon is népszerűsíteni igyekezett. Értekezéseiben és publicisztikai írásaiban az utópisztikus szocializmus eszméit terjesztette. A szabadságharc idején a nemzetőrök tábori lelkésze volt. Fontosabb művei: Buji levelek Tompa Mihályhoz, 1847-48; Mivel érdemelte meg Gróf Széchenyi István „a legnagyobb magyar" címet? Sárospatak, 1860; Napló (1836-1842), 1984. Lásd még: Buj. Irodalom: Révész Imre: Az utópisztikus szocialista gondolat magyarországi hatásaihoz, Századok, 1951; Taxner-Tóth Ernő: Litkei Tóth Péter, Napló, It. 1986.