Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Boross Sándor (Szárazberek, 1891. március 7—Mérkvállaj, 1977. február 18.) Szülőhelye ma a trianoni határ túlsó oldalán található. Román neve: Bereu. Paraszti családból származott. Az általános iskolát szülőhelyén, a négy polgárit a közeli Halmiban végezte, majd Debrecenben szerzett tanítói oklevelet. Utána visszakerült a szűkebb hazába, s 1911-től a háború kitöréséig Nagypaládon tanított. 1914-ben rögtön be kellett vonulnia. Hamarosan orosz hadifogságba esett. Krasznojarszkban hosszú ideig együtt raboskodott Gyóni Gézával. A kegyetlen szibériai körülmények között ő is megbetegedett, így 1918-ban, valamilyen vöröskeresztes akció jóvoltából, egy beteg hadifogoly-szállítmánnyal sikerült hazakerülnie. Egy ideig otthon, a szülői házban próbálta magát gyógyíttatni, az új határok megvonása után azonban nem akart Romániában maradni. Hártyapapírra írt verseit pogácsába süttette, így szökött át Magyarországra. Pesten eleinte jól indult pályája. Tanítói állást is kapott, s már 1920-ban megjelent első verseskötete is, a Tánc. A húszas években ezt még két kötet követte: Árvaság, 1925; Vár engemet a föld, 1929. S közben a korabeli újságok és folyóiratok is elég sűrűn közölték műveit (Pesti Napló, Az Est, Magyarország, Budapesti Hírlap, Érdekes Újság, Napkelet, Új Idők stb.). Költeményei a pódiumokon is gyakran szerepeltek. Még Jászai Mari és Bajor Gizi is szavalták verseit. Egészségi állapota azonban nem volt kielégítő, 1923-ban kénytelen volt állását feladni. így a folyamatosnak mondható publikálási lehetőségek ellenére is egyre súlyosabb anyagi gondokkal kellett megküzdenie. Versek tiszteletdíjából nem lehe-