Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Tekintetes, nemes Szatmar vármegyében, A kecsegés Szamos-víznek lementében Lakásom énnékem van Nagy-Peleskében, Nótárius vagyok ennek helységében. Híres Buda várát még sohasem láttam, Krónikában róla bár sokat olvastam, Áztat hogy láthassam, mindenkor kívántam, El is tökéilettem oda tenni utam. A kecsegés Szamos mellől elindulva, Zajtai uram Komlódtótfalun és Csengeren keresztüljutott el útjának első állomására, Nagykárolyba, majd innen tovább haladva ért Piricsére: Alkonyodott, mikor értem Piricsére, A dinnyés Nyírségnek legelsőbb helyére, Szabolcs vármegyének éppen a szélére, Kollégámhoz szálltam a falu végére. Gvadányi későbbi művei közül ismertebb még a Rontó Pál, amely a címszereplő és a legendás hírű gróf Benyovszki Móric csíny tevéseit, kalandjait örökítette meg (1793), főművének népszerűségével azonban ez sem versenyezhetett. A Falusi nótáriust Petőfi és Arany is nagyon kedvelte. Fokozta a mű népszerűségét Gaál József ügyes színpadi feldolgozása, A peleskei nótárius, amely hosszú időn át volt kedvenc darabja a magyar színpadoknak. Időnként még ma is játsszák. Irodalom: Barta János: Gvadányi és haladó hagyományaink. It. 1951. Bíró Ferenc: Egy régi jó konzervatív. Új írás, 1989. Galambos Sándor: Honnan indult el a nótárius? Kelet-Magyarország, 1987. október 31. ZSAROLYÁN Pap Endre (Zsarolyán, 1817. február 6—Pest, 1851. ? ) Tanulmányait teológusként Deberecenben kezdte, majd Sárospatakon jogászként folytatta. 1836 és '38 között Kölcsey joggyakomoka volt Csekén. Sokat segített Kölcseynek a Wesselényi-per előkészítésében is. Csekén szeretett bele Kölcsey Antóniába, akinek a kezét is megkérte, de a család nem egyezett bele a házasságba. Később Szatmáron élt. 1846-47-ben Petőfi többször is az ő vendége volt, amikor Szendrey Júliához Erdődre, vagy a Lubyakhoz Nagyarba utazott. Jó barátságban