Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Népe, a Híd és az Ünnep közölte írásait. 1942-ben katonaként a keleti frontra került és szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948-ban tért haza. 1959-ben tanári oklevelet szerzett Budapesten, s nyugdíjazásáig középiskolai tanár és könyvtáros volt. Az 50-es 60-as években gyakran járt író-olvasó találkozókra megyénkbe is. Különösen sűrűn megfordult Cégénydányádon, ahová felesége révén rokoni szálak is kapcsolták. E látogatások élményéből született Cégénydányád című verse, a „fényes szellők" hurráoptimista korszakának, szociográfiai ihletettségű, megrázóan bátor társadalombírálata, Kuczka Péter: Nyírségi naplójának méltó társa. Művei: Feltámadás, 1955; Hajnali viadal, 1956; Hó és nap, 1962; Háló nélkül, 1965; Éjszakai vetítés, 1967; Papírszárnyak, 1970; Szentendrei búcsú, 1978; Líra négy keréken, 1979. Irodalom: CsukJy László: Arcképvázlat Jobbágy Károlyról, Palócföld, 1966. Faragó Vilmos: Válogatott versek, Élet és Irodalom, 1967.25. Lackó András: Szentendrei búcsú. Kortárs, 1979. Pethő Németh Erika—G. Sinő Edit: írók, költők Szentendrén, 1990. Király István (Ragály, 1921. július 15—Budapest, 1989. október 19.) Valószínűleg tudott róla, de nem tiltakozott ellene, hogy róla szóló cikkekben, vele készített interjúkban többször is Szabolcs-Szatmár szülöttének nevezték. Valójában a Borsod megyei Ragályban látta meg a napvilágot, de egészen kisgyermekkorában Cégénydányádra költöztek, már legelső emlékei is ehhez a Szamos parti településhez kötötték, elemi iskolai tanulmányait is ott végezte. így érthető, hogy az anyakönyvi bejegyzés ellenére maga is szatmárinak érezte magát. Református papi családból származott. A sárospataki gimnáziumban érettségizett, majd Eötvös-kollégistaként a budapesti egyetemen szerzett magyar—német szakos tanári oklevelet. Pályáját Debrecenben kezdte, majd Budapesten, az Eötvös Kollégiumban tanított. 1949-ben, 28 éves korában már a pesti egyetem bölcsészettudományi karának tanára volt. Mikszáth-monográfiájáért 1952-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1953 és 56 között a Csillag, 1962-63-ban pedig a Kortárs főszerkesztője is volt. 1975 és 85 között országgyűlési képviselő, s közben a Szovjet Irodalom című folyóirat és a Világirodalmi Lexikon főszerkesztője is lett. Sárospataki diákkorától kezdve már csak a vakációkat töltötte Cégénydányádon, de később is gyakran hazalátogatott a szülői házba. Egy nyilatkozatában így beszélt „választott szülőföldjéről": „... nagyon megszerettem a cégénydányádi embereket. Apámék egy életen át érezték az ott lakók jóságát, szeretetét... majd negyven évet éltek ott. Nehéz időket, s ezek az idők jól vizsgáztatták az ott élőkben az emberi tisztességet."