Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

VÁMOSATYA Tóth Zsigmond (Vámosatya, 1885. május 29— ?) Debrecenben szerzett tanítói oklevelet. Rövid ideig Diósgyőrben és Ombódon tanított, majd Apagyra került kántortanítónak. Az első világháború kitörése után a keleti fronton harcolt, ahol hamarosan orosz hadifogságba esett. Évekig raboskodott Szibériában, a hírhedt krasznojarszki táborban. Ismert alakja volt a szibériai hadifogoly-mozgalmaknak. Nevét Markovits Rodion is emlegeti. 1921-ben fogolycsere révén sikerült hazakerülnie. Családját Szatmáron találta meg, így ő is Erdélyben telepedett le. írásai rendszeresen jelentek meg az erdélyi lapokban (Szamos, Keleti Újság, Brassói Lapok, Szatmári Hiradó, Utunk stb.). Több antológiában is szerepelt verseivel. Kéziratainak egy része a 80-as években Mátészalkán bukkant fel unokái tulajdonában. Nagy József nevű barátjával közösen írt háborúellenes regénye nyomtatásban is megjelent: Leszerelni! A béke regénye. Szatmar, 1931. Irodalom: Nyéki Károly: Népi tanító — a forradalom katonája. Magyar Nemzet, 1987. november 14. Köm lei János (Vámosatya, 1756—Munkács, 1802. május 29.) Tanulmányait Debrecenben végezte, majd külföldi akadémiákon tanult. Hazatérése után a pozsonyi Magyar Hírmondó munkatársa lett. 1784 és 1786 között Beregszászon volt lelkész és rektor, később Nagyarban pap. Pályáját Munkácson fejezte be. Művei: Szükségben segítő könyv. Pest, 1790; Az úrnak szent asztalához készítő hat heti penitenciális könyörgések. Vác, 1800. Irodalom: Miklós Elemér: Bereg irodalmi hagyományai. Nyíregyháza, 1988.