Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

legtalányosabb költeménye. Nem falusi életkép, amit a téma alapján sejthetnénk, hanem mitikussá növelt kozmikus látomás, ahol a Koppantóból napkeleti betoncsárda lett, s a szereplők, valami szürreális metamorfózissal, Czine szavaival élve, mintha „valami Kalevala-világból lépnének elő". Az Irtsák ki a délibábot több szempontból is kulcsvers. Kevés olyan alkotása van Nagy Lászlónak, amelyik ennyi bepillantást engedne költői műhelyébe. Lásd még: Mátészalka. Irodalom: Czine Mihály: Himnusz minden időben, 1965. In: Nép és irodalom. Bp. 1881. Jánosi Zoltán: Nagy László tükre. Tűnődés egy újfehértói ihletésű Nagy László-versen. Szabolcsszatmári Szemle, 1985. 4. Végh Antal (Jánkmajtis, 1933. október 14.) Néhány évi gáborjáni tanítóskodás után 1957 szeptemberében Újfehértóra került, ahol 1961-ig a II. Számú Általános Iskolában tanított. Ez a négy év több szempontból is jelentős állomás volt az életében. Az iskolában magyart, történelmet és testnevelést tanított, s Újfehértón kezdett el írni. Korábban, diákkorában, s tanítóskodásának első éveiben sohasem gondolt arra, hogy író lesz, a forradalom utáni nehéz évek, az újrakezdődő tsz-szervezés társadalmi feszültségei azonban őt is megszólalásra késztették. Az iskolában, az igazgatói irodában lakott. Rengeteget olvasott, s esténként a tanári szoba asztalán írta első novelláit, amelyek egyre rendszeresebben jelentek meg a megyei lap, a Kelet-Magyarország vasárnapi számaiban. Elbeszélései révén figyeltek fel rá, s így helyezték át Nyíregyházára, ahol a Bessenyei Kollégiumban lett nevelőtanár, s a Vasvári Pál Gimnáziumban is tanított. Újfehértó azonban nemcsak az első novellák megszületésének színhelye volt. Ott ismerte meg későbbi feleségét is, aki akkor még diáklány volt Nyíregyházán. Csak az érettségi után házasodtak össze. Akkor Végh Antal már pesti író volt. Lásd még: Jánkmajtis, Nyíregyháza, Penészlek. Irodalom: Végh Antal: Az utolsó konzílium Bp. 1987. Végh Antal: Akkor is, ha egyedül maradok. Bp. 1988. Végh Antal: Fekete szivárvány. Bp. 1996.