Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Kubinyi Lajos (Újfehértó, 1821. április 22—Budapest, 1880. március 12.) Nem szépíró, inkább politikai és gazdasági szakíró, valamint lapszerkesztő volt. 1841-ben ügyvédi vizsgát tett. Egy ideig gazdálkodott, majd hosszabb utazásokat tett Nyugat-Európában (Párizs, London). Hazatérése után a Hon közgazdasági rovatának vezetője, majd 1856—57-ben a Magyar Sajtó belső munkatársa volt. Később a Magyar Újság című lap szerkesztőségében dolgozott, amelynek szerkesztője is lett. Súlyos betegsége miatt önkezével vetett véget életének. Fontosabb művei: Útijegyzetek Nyugat-Európa fővárosaiban. Pest, 1854; A haladók és maradók csatározásai. Irányregény. Pest. 1858; Viszonyaink és teendőink, Pest, 1866; Meddig él a magyar nemzet? Nemzeti létkérdés. Pest. 1873. Irodalom: Magyar írók Névtára. Pozsony, 1876. Vasárnapi Újság. 1880. 12. sz. (nekrológ) Oláh József (Újfehértó, ?—Hegyközkovácsi, 1888. június 26.) Gimnáziumi és teológiai tanulmányait is Debrecenben végezte. Előbb Nagybajomban volt rektor, majd Mezőberényben káplán, 1862-től Hegyközpályiban református lelkész. Pályáját Hegyközkovácsiban fejezte be. Főként egyházi szakcikkei jelentek meg a korabeli sajtóban. Önálló műve: A nagybajomi papok emlékezete. Sárospataki Füzetek, 1859. Irodalom: Szinnyei: i. m.: IX. 1261. Révész Imre (Újfehértó, 1826. január 14—Debrecen, 1881. február 13.) Egészen kisgyermek korában Nagykállóba költöztek, ahol édesapja jegyző volt. Iskoláit Tiszadobon, Debrecenben, Hajdúböszörményben, a teológiát Debrecenben végezte. Már diákkorában több pályamunkájával felhívta magára a figyelmet. 1851-ben Balmazújvároson lett lelkész. Utána hosszabb külföldi utazást tett. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1861-től országgyűlési képviselő volt. 1864-től Debrecenben az egyháztörténet tanára lett.