Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

TÚRISTVÁNDI Vajda Viktor (Kolozsvár, 1835.— ?) A középiskolát szülővárosában, a jogakadémiát Nagyszebenben végezte. Utána házitanító lett Turistvandiban a Kende-családnál. Kende Zsigmondtól nagyon sokat hallott Kölcseyről. Alaposan megismerte Kölcsey életét és hagyatékát. Ez a magyarázata, hogy később több tanulmányt és cikket írt a Himnusz költőjéről. A szatmári nevelősködés után egy ideig újra Kolozsvárott élt, majd a fővárosba került, ahol újságíró lett. 1887-től 1900-ig a kecskeméti főreáliskola tanára volt, de az újságírást ott is folytatta. írásai a Pesti Naplóban, a Századokban és a Figyelőben jelentek meg leggyakrabban, de más lapokba is dolgozott. Művei: Mexikói rejtelmek, (Regényes korrajz). Debrecen, 1865; Művészet és politika. Pest, 1870; Az utolsó szerelem (Regény 3 kötetben). Pest, 1873; Kölcsey élete. Bp. 1875; Afrancia versidomról. Nagyvárad, 1881; Délszaki ég alatt. U.o. 1885; Kölcsey mint moralista. Kecskemét, 1896; Utóhangok Kölcsey életéhez. U. o. 1908. irodalom: Hornyik József: Kecskeméti írók. Kecskemét, 1901. Kovács Jászon János (Túristvándi, 1869. augusztus 22— ?) Apja szegény kovácsmester volt, így csak az egyház segítségével tanulhatott. A középiskolát Ungváron, a teológiát Máriapócson végezte. Görög katolikus pappá szentelték, de inkább tanítóskodott Máriapócson. A pedagógusi tevékenység mellett egyházi szakíróként is működött. Tárcacikkei különösen az Ungváron kiadott Kárpáti Lapokban jelentek meg. Önálló művei: Szent olvasmányok. Bp. 1898; Elmélkedések a mi urunk Jézus Krisztus szenvedéseiről és haláláról. Irodalom: Szinnyei: i. m. VI. 1290.