Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Rhé Gyula (Tiszaeszlár, 1871. november 9—Veszprám, 1936. november 16.) Iskolai tanulmányait Körmöcbányán és Budapesten végezte. Festő szeretett volna lenni, két évig Olaszországban tanult, szülei azonban ellenezték pályaválasztását, és minden áron igyekeztek eltéríteni a művészi pályától. Végül vasúti tiszt lett. Polgári foglalkozása azonban nem elégítette ki. A festészet helyett most már a régészet lett az igazi szenvedélye, Eszláron, Rakamazon és Tiszanagyfaluban végzett ásatásokat. A 90-es években Veszprémbe került, s részt vett a Múzeum anyagának rendezésében. 1905-től a Veszprém megyei múzeumi egyesület titkára volt. írásai főként a Veszprémi Hírlap ész Numizmatikai Közlöny hasábjain jelentek meg. Jelentősebb cikkei: A balatoni partvidék ókori képe, Veszprém vármegye őslakói. önálló műve: A Balatonvidék története. Bp. 1906. Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21—Budapest, 1933. május 12.) Kis híján félévszázaddal a hírhedt tiszaeszlári vérvád után írta meg regényét Krúdy Gyula Solymosi Eszterről, akinek tragikus eltűnése akkor szinte az egész világ közvéleményét lázba hozta. Meglepő, hogy csak a 30-as évek elején, élete végefelé született meg ez a műve. Kevés írása van ugyanis, amelynek anyagát ennyire régen hordozta volna magában. Igaz, a per idején még csak öt éves volt, az egész országot felkavaró események mégis életreszóló élményeket jelentettek számára. Művének előhangjában így vallott erről: „Az én gyermekkoromban Nyíregyházán a tiszaeszlári rosszhiszemű vérvádról beszélt mindenki... A korabeli gyermekek a tiszaeszlári gyilkosság változatait hallgatták a gyermekmesék helyett." Hogy ilyen sok személyes inspiráció ellenére is csaknem félévszázadnak kellett eltelnie, míg végre a nagy téma feldolgozására vállalkozott, annak többféle oka is lehetett, a késleltető tények között a legfőbb azonban minden bizonnyal Eötvös Károly híres emlékirata, A nagy per volt. Ismerete a nagy előd művét, többször írt is róla, s ez évtizedekig visszatartotta, hogy hasonló vállalkozásba kezdjen. Amikor végre elszánta magát Solymosi Eszter történetének újraírására, akkor sem valamiféle írói vetélkedés szándéka vezette, csupán kiegészíteni szerette volna a „vajda" írását. Omaga így indokolta ezt: ,J3ötvös Károly nem ismerhette a tiszaeszlári pör előzményeit, ún. »kulisszatitkait«, mert dunántúli ember volt. Éppen abból a szempontból íródtak ezek az itt-ott regényesnek is látszó feljegyzések, hogy sok, eddig ismeretlen és érthetetlen dolgok megmagyarázatnak velük, s így ötven esztendő távlatából kiegészítsük Eötvös Károly írói munkának is elsőrendű ügyvédi emlékiratát." Krúdy biztosan őszintén gondolta ezt az írói megjegyzését, azt azonban már nem tette hozzá, hogy 1931-ben, Hitler uralomrajutása előtt két évvel, másféle