Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Barota Mihály (Bököny, 1922. november 12—Szombathely, 1995. április 5.) Parasztcsaládból származott. Az elemi iskolát szülőfalujában, a tanítóképzőt Nyíregyházán végezte. Apja az első világháborúban megsebesült, hadirokkant járulékából tudta őt, öt gyermeke közül a legkisebbet, taníttatni. 1942-ben szerzett tanítói oklevelet. Előbb Nyírderzsen, majd Nyíregyházán tanított, de a leggazdagabb élményforrás egész életében a szülőfalu, Bököny maradt számára. Önálló kötetei: Bölcső és katedra, Nyíregyháza, 1972; Turi Sándor, Nyíregyháza, 1981; Háza Mosonyi utcában, Bp. 1989; Diákélet Pannóniában, Szombathely, 1991; Szigetlakók, Nyíregyháza, 1992; Híradás a végekről, Nyíregyháza, 1994. Lásd még: Nyírderzs, Nyíregyháza Irodalom: Katona Béla: Barota Mihály: Turi Sándor Szabolcs-szatmári Szemle. 1982.4. Bodnár István: Ház a Mosonyi utcában, Kelet-Magyarország, 1989. december 16. M. J.: Elhunyt Barota Mihály, Kelet-Magyarország, 1995. április 13. BUJ Litkei Tóth Péter (Fényeslitke, 1813. június 28—Buj, 1878. június 21.) Sárospataki tanulmányai után egy ideig nevelősködött, majd hosszabb utazások után, 1842-ben Bujon lett református lelkész. A közös pataki diákoskodás óta szoros barátság fűzte Tompa Mihályhoz, aki meg is látogatta őt buji otthonában. Tompához írott leveleivel kapcsolódott be a Hegel filozófiája körül kibontakozó egyházon belüli vitába. Művei: Buji levelek Tompa Mihályhoz, 1847; Mivel érdemelte meg gr. Széchenyi István „a legnagyobb magyar" címet? Sárospatak, 1860; Az emberiség szellemének legmagasabb fejlettségi foka, s legközelebbi legfőbb teendője, U.o. 1871; A hívők megtartásának s a nem hívők megnyerésének egyetlen módja, U.o. 1879. Lásd még: Fényeslitke Irodalom: Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz. A Jósa András Múzeum Évkönyve, 1969. Lukács Ödön: Litkei emlékezete. Debrecen, 1879.