Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

évig Turistvandiban élt, majd Prügyre került. Az általános iskolát Istvándiban és Prügyön, a gimnáziumot Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte, később Budapesten és Leányfaluban lakott. A szülőföldjén csak felnőtt korában, népköltészeti útjai során járt újra, Csecse azonban mindvégig tündérszigetként maradt meg emlékezetében. Gyermekkori csecsei és szatmári élményei egész életére elkísérték, s munkásságának is legfőbb forrásai lettek. „Minden ember életében a szülőföld a legszebb a világon" — írta Hajnali hangok című írásában. — ,3izonyára azok is csak szeretettel és hálával emlékeznek a gyermekkor édes napjaira, akik a pesti utca kövezetén töltötték ezt az időt, de engem az istenek annyira szerettek, hogy az életemet egy olyan vidéken indították el, amelyiken valóban az idill leggyönyörűbb benyomásait kaphattam." Móricz és a szülőföld kapcsolatának leglátványosabb eseményére 1929-ben, az író születésének 50. évfordulója alkalmából került sor. Gaál Endre, a kerület országgyűlési képviselője kezdeményezte és a helyiekkel közösen szervezte meg az ünneplést, amelyet eleinte Móricz is a legnagyobb örömmel fogadott. így írt erről Csecse akkori lelkészéhez, Orosz Kálmánhoz küldött levelében: „A legnagyobb megtiszteltetésnek veszem, ami életemben érhet, ha szülőfalum, amelyhez csak a szeretet, a hála s a boldog, szép emlékek zavartalan sorozata fűz, a szülőházamat — életem 50. születésnapjára —, ha Isten megadná megérnem, emléktáblával jelölné meg. Ebben a sors díszes és dicsőséges akaratát fogadom, ha írói munkámat édes falum lakói s szeretett vármegyém közönsége méltónak találják erre a tisztességre. Csak hálával tudom azt elfogadni."