Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Az 1913-ban avatott emléktábla a homlokzatról az udvari bejárat melletti falra került. A községben működő mezőgazdasági szakmunkásképző iskola Bessenyei nevét viseli. Előtte a szépen parkírozott téren Bessenyei 1972-ben felavatott mellszobra, H. Varga Ilona alkotása látható. Fontosabb művei: Az embernek próbája. Bécs, 1772; Agis tragédiája. Bécs, 1772; Holmi. 1779; Magyar Néző. 1779; Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. 1781; Tariménes. 1930; Kisebb költeményei. Nyíregyháza, 1931; Tolerantia. Nyíregyháza, 1979. Lásd még: Nyíregyháza. Irodalom: Gálos Rezső: Bessenyei életrajza. 1951. Bíró Ferenc: A fiatal Bessenyei és íróbarátai. 1976. Bánszki István: Bessenyei-tükör. Nyíregyháza, 1982. Bánszki István: így él köztünk Bessenyei György. Nyíregyháza, 1986. Pósa Lajos (Radnót, 1850. április 9—Budapest, 1914. július 9.) Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban és Sárospatakon végezte, majd a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1867 és 69 között Bérceién házítanítóskodott az Inczédy-csalidnál, utána újságíró lett. Többek között a Bolond Miska, az Ellenâr, a Nemzeti Hírlap és a Szegedi Napló szerkesztőségében dolgozott. 1889ben Az Én Újságom szerkesztője lett. Különösen gyermekverseivel tett szert rendkívüli népszerűségre. 1892-ben a Petőfi Társaság is tagjai közé választotta. Dalszerű költeményeinek megzenésítésére szívesen vállalkoztak a zeneszerzők, nemcsak Dankó Pista, Bartók Béla is. A 90-es évektől nagy tekintélye volt a kortársak között, egész írói társaság alakult ki körülötte (a ,JPósa-asztal"). Fontosabb művei: Költemények, 1878; Újabb költemények, 1881; Tíz év alatt (187'5-85); Dalaim, 1887; Virághullás, mi; Ibolya, 1887; Száll az ének, 1889; A magyar nép kesergője, 1921. Irodalom: Lőrinczy György: A Pósa-asztal, 1922. Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok, 1958. Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig, 1959.