Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Lásd még: Kisvárda, Baktalórántháza, Petneháza, Nyíregyháza-Sóstóhegy. Irodalom: Katona Béla: Szabó Lórinc és Szabolcs-Szatmár. Irodalomtörténeti Közlemények. 1964 . 4.sz. TISZABERCEL Bessenyei Sándor (Tiszabercel, 1743.— Kelinc (Paszab), 1809 február 24.) Bessenyei György bátyja. O is testőr volt. Részt vett a bajor örökösödési háborúban, és egy török elleni hadjáratban is. Versei főként a Kassai Magyar Múzeumban jelentek meg. Főműve: Milton: Elveszett paradicsom és Visszanyert paradicsom című művének fordítása. Kassa, 1793, 1796. A művet franciából ültette át magyarra. Irodalom: Gálos Rezső: Bessenyei György életrajza. 1951. Szigeti Jenő: Milton Elveszett paradicsoma Magyarországon. ITK. 1970. Bessenyei György (Tiszabercel, 1747—Bakonszeg, 1811. február 24.) Középbirtokos nemesi család hetedik gyermekeként született. Iskoláit a közeli Sárospatakon végezte. 18 éves korában Mária Terézia testőrségének tagja lett Bécsben, ahol már egyik bátyja is szolgált. Ha korán elkerült is szülőföldjéről, a gyermekkori emlékek, a tiszai tájak életre szóló nyomokat hagytak lelkében. Leíró versei nem egyszer már-már Petőfi tájlíráját idézik emlékezetünkbe. Legismertebb ezek közül A Tiszának reggeli gyönyörűsége, amelyben ilyen részleteket olvashatunk: A Tiszának partján virradok meg egyszer, Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer. Az ég boltozatját kék szín táblájával, Tüzesedni láttam napunk sugarával. Mosolyodni kezd az hajnal világunkra, Világosságot nyújt zsibbasztó álmunkra. Az éjjeli ködök gőzölögni kezdnek, Hegyeknek tövébe s völgyekbe rejteznek. A Tisza partjárul ezeket szemlélvén, Csendesen állottam mindennek örülvén. E víznél kétfelől szörnyű jegenyefák