Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Vásárhelyi Vera: A dinoszauroszok után nincs üzenet. Katolikus Szemle, 1980. Nagy Péter: A borostyán szépsége. Kortárs, 1980. Nyéki Károly: Vénasszonyok nyara. Kelet-Magyarország, 1987. november 21. Domahidy Miklós (Budapest, 1922. január 6.) Ősi szatmári földbirtokoscsaládból származott. Domahidy András öccse. Tanulmányait Budapesten végezte. Előbb jogi diplomát, később borászati oklevelet szerzett. A háború alatt katonáskodott, 1945-ben orosz fogságba esett, ahonnan csak 1948ban tért haza. Volt múzeumi tisztviselő és a Szőlészeti Kutató Intézet dolgozója, 1956 őszén külföldre távozott, s végül Svájcban telepedett le, ahol civil foglalkozást választva, mint borász tevékenykedett. írói pályáját a 60-as években elbeszélésekkel kezdte. Novelláiban és regényeiben leggyakrabban háborús élményeit és a hadifogság emlékeit dolgozta fel. írásai németül, franciául, hollandul és spanyolul jelentek meg. Magyarul csak 1988-ban adták ki három kisregényét Bemben. Fontosabb művei: A lapítás iskolája, 1968; A csorba csésze, 1962; Tizenhat zár, 1964. (A három kisregényt 1992-ben Kegyetlen idők címen adták ki Budapesten). Az osztrák vádlott, Bem, 1985. Két regényéből Sára Sándor filmet készített Könyörtelen idők és Vigyázók címmel. Irodalom: Beczner Tamás: Lapító katonák. Új Látóhatár, 1969. Hanák Tibor: Pöltenberg. Új Látóhatár, 1987. Nyéki Károly: Kegyetlen idők. Kelet-Magyarország, 1992. augusztus 29. SZAMOSBECS Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28—Hanva, 1868. július 30.) Tompa Mihály nemcsak pataki diákkorában házitanítóként járt többször megyénkben (Laskod, Szabolcs), később is gyakran megfordult vidékünkön. Sárospataki éveiből szoros barátság fűzte Litkei Tóth Péter buji és Kiss Aron porcsalmai lelkészhez. Többször is meglátogatta őket, s az útjai során hallott történeteket néprege- és népmonda-feldolgozásaiban is felhasználta. E regék közül az egyik legnevezetesebb a Süllyedés, amelyet Borovszky Samu megyei monográfiája nyomán egészen a legutóbbi időkig a Szatmar megyei Penyige községhez kapcsoltak. Molnár Mátyás alapvető Tompa-tanulmánya és Erdész Sándor