Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Lásd még: Tiszacsécse, Túristvándi, Szakoly, Milota, Oköritófülpös, Nyíregyháza, Laskod, Tiszatelek. Irodalom: Margócsy József: Móricz Zsigmond 1928-beli útjai Nyíregyházán és környékén. Szabolcsszatmári Szemle, 1964. Németh Péter: Útikalauz Tiszavasváritól Záhonyig. Nyíregyháza, 1987. SZABOLCSBÁKA (Kisbáka és Nagybáka egyesüléséből 1912-ben alakult ki.) Bemer László (Kisbáka, 1784. április 8—Ungvár, 1862. november 4.) Tanulmányait Egerben, Ungváron, Szatmáron és Pesten végezte. Felszentelése után előbb Egerben volt segédlelkész, majd Kunszentmártonban plébános és iskolaigazgató. Később Fényeslitkére került esperesnek. Volt bátmonostori apát, egri kanonok, 1843-Nagyváradon lett megyés püspök. 1849-ben részt vett az országgyűlés munkájában, ezért a szabadságharc bukása után halálra ítélték, de kegyelmet kapott. Utolsó éveiben Ungváron élt. Művei: Pásztori szózat, Pest, 1843; Pásztori levél, Nagyvárad, 1847; Lelki vezér, Bécs, 1851-53. Irodalom: Szinnyei: i. m. I. 807. SZAKOLY Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2—Budapest, 1942. szeptember 4.) A Tiszacsécsén és Turistvandiban töltött gyermekévek után Móricz Zsigmond csak tíz évvel később járt újra szűkebb hazájában, akkor sem Szatmárban, hanem Szabolcsban. A kisújszállási gimnázium nyolcadik osztályos tanulója volt akkor. Nagybátyja, Pallagi Gyula, a gimnázium igazgatója intézte el, hogy a debreceni református kollégium növendéke helyett ezúttal a kisújszállási diákot hívják meg legációba Szakoly és Balkány községekbe. A kor szokásainak megfelelően a legátus rendszerint jelentős adományokkal és egy diák zsebéhez mérten tekintélyes összeggel térhetett vissza iskolájába. Pallagi Gyula azonban nemcsak erre gondolt talán, amikor a legációt szorgalmazta.