Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Debrecent is megszerette, vallomása szerint „mindenütt megmaradt szatmárinak, szamosszeginek". A debreceni Református Gimnáziumban szeretett volna továbbtanulni, de oda nem juthatott el, meg kellett elégednie a mátészalkai polgáraival, s csak utána lehetett debreceni diák, akkor is csak a Kereskedelmi Középiskola tanulója. Végül szülővárosa egyetemén szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Diploma után, 1955-ben Tiszaföldváron kezdett tanítani. 1957 tavaszán, a forradalom alatt, a szolnoki Tiszavidék című lapban megjelent egyik verséért elítélték. Több mint két évet töltött börtönben, s kiszabadulása után sem taníthatott hosszú ideig. Csak 1970ben kerülhetett újra katedrára, egyetemi diplomával a rohodi általános iskolában. Ettől kezdve Rohod lett számára a választott haza. A tanítás mellett helytörténeti kutatásokat végez, nyelvészeti dolgozatait rendszeresen közlik a Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelvjárások című folyóiratok, de jelennek meg írásai az Ethnograjiában és a Honismereti Híradóban is. Népszerűsítő irodalomtörténeti cikkei főként a megyei napilapban, a Kelet-Magyarországban látnak napvilágot. Különösen sokat foglalkozott a rohodi származású híres színész, Szentpétery Zsigmond életével. Elsősorban az ő kutatásainak és népszerűsítő munkájának köszönhető, hogy ma már szobor is hirdeti a település neves fiának emlékét Rohodon. Az iskolában, ahol tanított, helytörténeti gyűjteményt hozott létre. A helytörténeti cikkek mellett verseket is ír. Néhány fontosabb írása: In memóriám Szentpétery Zsigmond. Kelet-Magyarország, 1987. augusztus 1.; Kossuthfutára volt. Szatmári tollforgatók értékes teljesítménye. Kelet-Magyarország, 1992. szeptember 19.; A másikBallagi. Kelet-Magyarország, 1984. március 12.; 190 éve született Szentpétery. Kelet-Magyarország, 1988. július 30.; Egy régi arc a Tisza mellől. Kelet-Magyarország, 1988. április 23. Irodalom : Bodnár István: A rohodi nyelvész. Kelet-Magyarország, 1990. november 3. SZABOLCS Szemere György (Szabolcs, 1863. október 30—Budapest, 1930. szeptember 6.) Az eredetét egészen Huba vezérig visszavezető földbirtokos Szemere-családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben, az egyetemet Pesten végezte. Jogi diplomájával először közhivatali pályára lépett, szolgabíróként kezdte Zemplén megyében. Néhány év után azonban visszavonult birtokaira, és írni kezdett. A század elejétől gyors egymás utánban jelentek meg regényei, és színdarabokat is írt. Szoros kapcsolatba került a Thália Társasággal is. 1906-ban Siralomházban című darabja nagy sikert aratott. Ezt később a Nemzeti Színház is bemutatta.