Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

PENYIGE Kormány Margit (Budapest, 1935. november 23.) Gyermekkorában költöztek Szabolcsba. Révaranyoson éltek. (A község mai neve, Kopócsapátival egyesítve: Aranyosapáti.) Kisvárdán szerzett tanítónői képesítést. 1956-ban Penyigén kezdett tanítani, s nyugdíjazásáig ott dolgozott. Pályája elején versekkel jelentkezett, később a helytörténetírás felé fordult figyelme. Hagyományőrző cikkei a megyei lapokon kívül (Kelet-Magyarország, Határ-Szél) főként a honismereti folyóiratokban és kiadványokban láttak napvilágot. Sokat foglalkozott a szatmári irodalmi hagyományokkal (Móricz Zsigmond, Fábián Zoltán, Ratkó József penyigei kapcsolataival), különösen pedig lakóhelyének legismertebb nevezetességével, A Szenke balladája történetével, amely kilenc penyigei napszámoslány tragédiáját örökítette meg. A leányok az uraság földjére, a Szenke patak túlsó partjára jártak dolgozni. Általában csónakon keltek át a patakon, s ezt az átkelést az évek során több százszor is megtették már. Egyik alkalommal azonban tragédia történt. Ezúttal egy kelekótya legény, afféle „falu bolondja" is velük együtt szállt be a csónakba. A lányok tréfálkoztak, ugratták a félnótás fiút, ő meg ijesztgetni akarta a lányokat. A csónak felborult, s kilenc leány belefulladt a megáradt vízbe. A tragédiát a század elején még nagy számban élő énekes koldusok öntötték verses formába, akik búcsúkon és vásárokon énekelték a balladát, amely többféle változatban élt a köztudatban. Ezek közül Erdész Sándor gyűjtését tekinthetjük a leghitelesebbnek: Szatmar megye Penyige községbe Kilenc kislány belehalt a vízbe Beleültek a hajó orrába Kiborultak a Szenke habjába Ezerkilencszázötödik évbe Kilenc kislány belehalt a vízbe Szenke vize száradj ki, apadj ki, De sok anya könnyeit csaltad ki! Kilenc kislányt viszi a víz, viszi, Szeretője a partjáról nézi „Gyere babám, ne hagyj belehalni, Gyönge testem a halnak megenni!"