Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

pítóinak. Szoros barátság fűzte Radnóti Miklóshoz, Erdei Ferenchez, Tolnai Gáborhoz. Mint Sík Sándor tanítványa, eleinte irodalomtörténésznek készült, doktori disszertációját Tömörkény Istvánról írta, később azonban a néprajz került érdeklődésének középpontjába. Már egyetemi hallgató korában kezdte néprajzi kutatásait, s így került Paszabra is. Móra Ferenc ajánló soraival érkezett Nyíregyházára Kiss Lajoshoz 1931 nyarán, aki Turi Sándorhoz irányította tovább. Körülbelül három hetet töltött ekkor a Nyírségben. Paszabon kívül Nyírbátorban, Baktalórántházán és Kisvárdán is járt, de évről évre visszatérő tartózkodásainak színhelye ettől kezdve elsősorban Paszab lett. Nemcsak vendéglátója, munkájában is legfőbb segítője Turi Sándor volt. A nagy korkülönbség ellenére is rendkívül szoros barátság, intenzív munkakapcsolat fejlődött ki közöttük, amely egészen 1959-ig, Turi Sándor haláláig tartott. Ortutay nagyon sikeresnek nevezhető pályát futott be. Volt a Magyar Rádió vezetője, közoktatási miniszter, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a paszabi indíttatásokról és Turi Sándorról azonban sohasem feledkezett meg, s mint ősforráshoz, oda mindig visszatért. Fontosabb művei: Nyíri és rétközi parasztmesék. Gyoma, 1935; Magyar népismeret, 1937; Fedics Mihály mesél, 1940; Magyar népköltészet, 1955; írók, népek, századok, 1960. Irodalom: Féja Géza: Válasz, 1935; Radnóti Miklós: Gondolat, 1936; Bóka László: Nyugat, 1941; Erdész Sándor: Ortutay Gyula nyírségi folklórkutatásai. Folklór és tradíció. Bp. 1987. PENÉSZLEK Darvas József (Orosháza, 1912. február 10—Budapest, 1973. december 3.) A hatvanas évek végén sajátos fordulat ment végbe Darvas József pályáján. A valamikor ellenzékinek indult író a háború után közoktatási és népművelési miniszterként, az írószövetség elnökeként, szerkesztőként stb., kiszolgálta a Rákosi és a Kádár-rendszer kultúrpolitikai törekvéseit, ekkor azonban egyre határozottabban kezdte érezni, hogy valahol „utat tévesztett", s utolsó éveiben — mintha csak jóvá akart volna tenni valamit — megpróbálta korrigálni tévedéseit. Újra felfedezte önmagában az egykori népi írót, s a fiatal írók közül is azokat támogatta leginkább, akik a legbátrabban kritizálták a fennálló rendszert. Ilyen alapon került kapcsolatba, majd szoros barátságba Végh Antallal is. S amikor az Állóvíz megjelenése után Végh Antalt támadások érték a megyében, azzal a szándékkal utazott Nyíregyházára, hogy tekintélyével elsimítsa ezt az ostoba perpatvart