Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

70-es, 80-as években újra a szépirodalmi Kiadóhoz került, ahol előbb főszerkesztő, irodalmi vezető, majd megbizott igazgató is volt. 1959 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. Fontosabb művei: A magyar dráma útja, 1964 (Hegedűs Gézával). Sarkadi Imre alkotásai és vallomásai tükrében, 1971; Szabó Magda alkotásai és vallomásai tükrében, 1977; Nagy Lajos, 1980; Illés Endre. Halandók és halhatatlanok, esszék és kritikák, 1990. Irodalom: Nagy Dona: Kísérlet egy sokat vitatott író bemutatására. Napjaink, 1972, Márkus Béla-Balogh László: Sarkadiról szólván. Alföld, 1972, Erdődy Edit: Az Arcok és vallomások sorozat hat kötetéről, Itk. 1980. Vékey Tamás (Nyíregyháza, 1932. március 20.) Érettségi után származása miatt nem tanulhatott tovább. 1951 és 1965 között volt kifutó, segédmunkás, betanított munkás. Elmúlt harminc éves, amikor a papi hivatás mellett döntött. Tanulmányait a debreceni teológián kezdte. 1968-ban Budapesten szerzett oklevelet. Azóta az egyik fővárosi református egyházközség lelkésze. Publikálni is későn kezdett. Közel járt az ötvenhez, amikor első verseskötete megjelent. A megújuló vallásos költészet jelentős személyiségének tartják. Művei: Az ige testté lett, 1980; Az evangélium sodrában, 1988; Teremtő ragyogás, 1989; Én Uram és én Istenem, 1992. Irodalom: Vasadi Péter: „Testté lett Ige" — Beszélgetés Vékey Tamással. Új Ember, 1980. november 30. Dusicza Ferenc: A tisztesség útján — Isten dicsőségére. Reflektor, 1981. január 4. Borbély László: Teremtő ragyogás. Vékey Tamás új verseskötete. Reflektor, 1990. május 20. Gyarmati Béla (Csanádapáca, 1935. augusztus 26.) Gyermekkorában került Szabolcs-Szatmárba. Középiskolai tanulmányait Fehérgyarmaton végezte. 1968-ban a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán szerzett magyar— történelem szakos tanári oklevelet. Közben, már 1960-tól a rádió nyíregyházi stúdiójának munkatársa, majd vezetője lett. Diákkorától szenvedélyesen érdeklődött az irodalom és a színház iránt. Hosszú időn át amatőr színjátszó csoportokban is tevékenykedett. 1979-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti szakán is diplomát szerzett. Később Miskolcra került, ahol a Déli Hírlap és az Észak-Magyarország munkatársa volt, de a Napjainkban és rendszeresen jelentek meg színházi és filmkritikái. 1980-ban a miskolci Nemzeti Színház igazgatója lett, ahol néhány alkalommal rendezőként is bemutatkozott.