Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

rajzi ihletésű emlékirat, amely azonban nemcsak lírai pályakép, hanem iskolatörténet, korrajz és művelődéstörténet is egyszerre. A szépírói invencióval írt könyv a magyar memoárirodalom legjobb hagyományait folytatja. Művei: Közkatonaként 40 éven át az iparoktatás szolgálatában. Nyíregyháza, 1983; Iskolás koromban. 1919—1979. Nyíregyháza, 1994. Irodalom: Dr. Kovács Péter: Szép, hiteles vallomás az iskoláról. Pedagógusok Lapja, 1986. október 10. Schüttler Tamás: Ferencz Miklósné: Iskolás koromban. Új Pedagógiai Szemle, 1993. 11. Szabó József: Ferencz Miklósné: Iskolás koromban. Pedagógiai Műhely. 1994. augusztus. Bondor Vilmos (Hosszúfalu, 1915. szeptember 6.) Egy Brassó megyei településen, székely eredetű családban látta meg a napvilágot, de még hat éves sem volt egészen, amikor a trianoni békekötés után családjának el kellett hagynia Erdélyt. Először Vásárosnaményban telepedtek le, majd 1930-ban Nyíregyházára költöztek. Középiskolai tanulmányait a piaristák gimnáziumában kezdte Egerben, majd a királyi katolikus gimnáziumban fejezte be Nyíregyházán. Érettségi után rövid ideig a debreceni egyetem bölcsészeti karán magyar—német szakon tanult tovább, néhány szemeszter után azonban váratlan fordulattal katonai pályára lépett. A nyíregyházi 12. honvéd gyalogezredhez vonult be, 1940-től a Ludovika Akadémia növendéke lett, majd Kőszegen végzett főtiszti tanfolyamot. 1942-ben és '43-ban a második hadsereg kötelékében, századparancsnoki beosztásban vett részt a Don menti harcokban, amelyekben többször kitüntette magát (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, német vaskereszt, Signum Laudis stb.). Sebesülése után visszakerült Nyíregyházára, 1944 őszén azonban újra frontszolgálatra jelentkezett. A Szeged, Temesvár, Arad térségében folyó harcokban vett részt. A sikertelen kiugrási kísérlet és a Szálasi-puccs után pedig Mikó Zoltán ellenállási csoportjához csatlakozott. Ez a csoport szoros kapcsolatban állt a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezette ellenállási mozgalommal, a Görgey-ziszlóalj és Wallenberg tevékenységével is. 1944 végén árulás következtében a Gestapo letartóztatta, s a nyilasok halálra ítélték, de a kivégzés előtt sikerült megszöknie. 1945 februárjában azonban a szovjetek tartóztatták le, s innen már nem volt menekvés. 25 évi börtönre ítélték, s büntetésének nagy részét különböző szibériai kényszermunkatáborokban töltötte le. 11 év után, 1955 novemberében térhetett vissza Magyarországra, de csak 1956 májusában helyezték szabadlábra. 1956 őszén, a forradalom leverése után nyugatra távozott. Azóta az Egyesült Államokban él. Hosszú időn át Los Angelesben egyetemi tanár volt. A rendszerváltozás után, 1992-ben rehabilitálták, 1995. március 15-én pedig nyugállományú dandártábor-