Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

háromszáz esztendejének történetéről. Unokahuga javasolta egyszer, amikor a szabolcsi elődöket emlegették, hogy üljenek lovas szekérre, s úgy térjenek vissza régi családi fészkükbe, Nyírderzsbe. Lovasszekér helyett a szerző végül autóval jut el az ősök földjére, de ez az autó inkább postakocsi, az eltűnt idő nyomában járó batár. A könyvben rendkívül rokonszenvesen elevenedik meg előttünk ez a háromszáz év, s a Schwarcz család, amely bámulatos alkalmazkodó képességével és hallatlan szorgalmával tudta megvetni a lábát a nyíri homokon. Ősi hitüket megőrizve váltak jó magyar hazafiakká. A zsidóság többségétől eltérően nem kereskedelemmel foglalkoztak, hanem földet béreltek, majd vásároltak, gazdálkodtak, idővel két község — Derzs és Gyulaj — legtehetősebb birtokosai lettek. Mikor a nagyapa, Schwarcz Károly 1920-ban meghalt, két falu népe kísérte utolsó útjára. Gyulajban hunyt el, s onnan vitték a koporsót a falubeliek gyalog, dülőutakon két kilométeren át a derzsi családi temetőbe. S közben az özvegy és a temetést végző rabbi engedélyével mindvégig zúgtak a két falu görög katolikus templomának harangjai. Hasonló jelenetek egész sorát lehetne még a könyvből fölidézni, a békés egymás mellett élés, az etnikai és felekezeti türelem olyan csodálatos példáit, amilyenhez hasonlókat egész irodalmunkban is alig találhatunk. S ez nemcsak a XIX. századi liberalizmus korában volt így, máig megmaradt. Amikor 1988-ban a szerző nagybátyja, a már hatvan éve Budapesten és Debrecenben élő Sumi bácsi meghalt, az volt a kívánsága, hogy Derzsben, ősei mellé temessék el. S valóban így is történt. Temetéséről ezt olvashatjuk a könyvben: „Iskolát, boltot, termelőszövetkezetet bezártak, az egész falu kint volt a temetésen. Az iskolások Sumi bácsi legkedvesebb dalait énekelték... Több mint negyven év után újra zsidót temettek Derzsben. A történelemben először, hat görög katolikus gyerek olvasta fel a halottakért mondott imát, a kaddist, amit Sumi magyar betűkkel legépelt számukra, és kérte, hogy koporsójának elföldelése után mondják el." Charles Fenyvesi könyve műfajilag nem egészen regény, inkább krónika, mégis a nagy családregények élményével ajándékozza meg olvasóit. Művei: Hungary 20 Years Later, New York, 1956; Royalty in Exile, London, 1981; When the World Was Whole, New York, 1990; München, 1991; Budapest, 1992.