Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

NYÍRBÉLTEK Mankó József (Nyírbéltek, 1886. szeptember 24—Sződliget, 1961. május 5.) Nehéz körülmények között élő parasztcsaládból származott. A négy alsó gimnáziumi osztály elvégzése után szülei nem tudtak tovább gondoskodni taníttatásáról, szabómunkás lett. A húszas évek elején a Népszavában jelentkezett verseivel, amelyeket erős szociális mondanivaló jellemzett. Nem a miénk című költeményéért bíróság elé állították. Művei: Hajnal felé, 1921; Láncok zenéje közt, 1930. NYÍRBOGDÁNY Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27—Széphalom, 1831. augusztus 22.) A Kufsteinből érkező foglyoknak híre ment az egész országban. Kazinczy édesanyja a debreceni vásárban hallotta meg a hírt, s azonnal fia elé sietett. 1800. augusztus 14-én Nyírbogdányban találkoztak, ahová Kazinczy és rabtársai Kótajból érkeztek kísérőikkel. Lásd még: Kótaj, Nyírkarász, Vásárosnamény, Csaroda, Nyíregyháza Irodalom: Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója, Pályám emlékezete. Válogatott Művei. Magyar Klasszikusok. Bp. 1960. NYÍRCSAHOLY Futaky István (Nyírcsaholy, 1926. május 12.) Származása miatt — apja a háború előtt adóhivatal-vezető volt — a Rákosi-korszakban gyermek- és ifjúkora meglehetősen küzdelmes volt. A hatvani és nagykállói internátusi diákévek után, végül Jászapátiban érettségizett. Máshová nem vették fel, így 1952ben a budapesti hittudományi főiskolán kezdte egyetemi tanulmányait. 1953-ban tiltott határátlépés kísérletért börtönbe, majd munkatáborba került. 1956-ban szabadult, 1957ben Ausztriába menekült. Végül Göttingenben telepedett le, ahol Farkas Gyula tanítványaként a finnugor nyelvészettel jegyezte el magát.