Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

szimbolikusan emelkedett a főtér sara és a mellékutcák homokja között. A mellékutcára nyíló ablakai mindig nyitva voltak és az alacsony házak zsindely- vagy nádtetői felett éjjel-nappal huhogott az őrültek harsogó kacagása, vinnyogó sírása és nevetése." Ismertebb művei: Történelmi miniatűrök, 1941; Földönfutók, 1943; Igazság, 1945; Tűzkehely, 1947; Fáklyatánc, 1948; Három tribunus, 1955; ítélet esztendeje, 1956; Cézárok kertje, 1969; A végzet tenyerén, 1973; Aki a napba néz, 1982. Irodalom: Kovai Lőrinc: Emlékezés nehéz időkre. Szabolcs-szatmári Szemle, 1986.3. Varga Károly: Hetvenöt éve született Kovai Lőrinc. Magyar Nemzet. 1987. december 8. Varga Károly: Aki a napba néz. Kelet-Magyarország, 1987. december. Ilosvay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 28—Bécs, 1990. július 8.) Nyírségi földbirtokoscsaládból származott. Elemi iskolai tanulmányait Nyírábrányban (akkor: Ördög-Abrány), a középiskolát a kalocsai jezsuiták gimnáziumában végezte 1932-ben. 1938-ban a soproni erdőmérnöki akadémián szerzett diplomát. A 30-as évek végétől .4 Reggel című hétfői újság, majd a Pester Lloyd munka társa volt. Édesanyja ezekben az években Nagykállóban élt, ezért a háború éveiben maga is gyakran tartózkodott Kallóban. 1943 júliusa és októbere között első regényét is itt írta. A német megszállás után egy ideig illegalitásban élt, 1944 őszén azonban háborúellenes magatartása miatt a GESTAPO letartóztatta. Dachau és Buchenwald koncentrációs táboraiban raboskodott. A háború után egy ideig a Szabad Szó munkatársa volt, majd az Erdőgazdasági Kutatóintézetben dolgozott, de klerikális és szovjetellenes vádakkal internálták. A fasiszta koncentrációs táborok után a kommunista munkatáborokkal is volt alkalma megismerkedni. 1953-ban kiszabadult, és a gemenci vadrezervátum vezetője lett. 1956-ban Pesten részt vett a forradalomban, ezért 1957 elején nyugatra menekült. Egy ideig Hamburgban élt, majd a bécsi Magyar Hiradó szerkesztője lett. Később a müncheni Nemzetőr és más emigráns újságok munkatársa volt. 1967-ben megnősült. Felváltva Bécsben és a felesége szűkebb hazájában, Stájerországban éltek. Sokat utaztak, s nemcsak Nyugat-Európában, hanem Ausztráliában is. Vadászszenvedélyét követve, Afrikában, Kenyában is többször jártak. írásai Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán és Fekete István műveivel mutatják a legtöbb rokonságot. Könyvei: Jó vadászatot, Homok, Veréb, Isten hozott, Tizenkét ösvény, „...ha Dunáról fúj a szél". Megfordul a szél című elbeszéléskötete már halála után jelent meg a Pü

ski Kiadónál 1992-ben.