Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

tanulmányok után neves külföldi egyetemeken (Berlin, Genf, Párizs) is bővítette ismereteit, s a lelkészi oklevél mellett tanári diplomát is szerzett. Néhány évig tanított is a debreceni Református Főgimnáziumban, 1919-ben azonban, édesapja halála után visszatért szülővárosába, ahol őt választották lelkipásztorrá. Nemcsak a szószéken követte azonban édesapját, hanem a helytörténeti kutatóés ismeretterjesztő munkában is. Otthona valóságos kulturális központ szerepét töltötte be a 20-as, 30-as években, ahol többek között Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond is többször megfordult. Móriczhoz ifjúkori barátság fűzte, s a nagy író látogatásai nemcsak vendégeskedésből álltak, hanem olyan közös kirándulásokból, megyejárásokból is, amelyek Móricz életében és műveiben is nyomot hagytak. Meggyőzően tanúsítja ezt az író levele Görömbei Péter özvegyéhez, a hűséges barát halála után: Mélyen tisztelt Nagy tiszteletű Asszony, a legnagyobb megdöbbenéssel olvastam szegény Péter gyászjelentését és sietek kifejezni azt a fájdalmat, amit érzek. Fogadja legmélyebb s szívből fakadó részvétemet s isten adjon erőt elviselni a csapást. Én Péterrel a debreceni kollégiumban együtt voltam kis ideig a theologian s attól az időtől kezdve kettőnk között egészen kivételes barátság volt. Megértettük egymást, ha a sors nem is engedte, hogy annyit legyünk együtt, mint kellett volna, ahogy szerettük volna. Mikor ő kalauzolt végig Szabolcs vármegyén, el kellett szédülni azon a határtalan tudáson, amellyel ennek a megyének minden zegét zugát ezer éves történelmében s mai családjaiban és egész életfordulataiban ismerte. Mily rettenés az, hogy egy ilyen pozitív tudás át nem örökíthető, meg nem menthető, avval az ő szép fehér fejével leszáll a semmibe. Csak a hatása marad itt, mert aki valaha Vele találkozott, bizonyosan épenúgy érzett vele szemben, mint én, a régi barát. A magyar élet szegényebb lett egy igaz férfiúval, egy rendkívüli tudóssal s egy roppant életörömteremtő szónokkal. Isten jobban tudja. Mi még egy kevés ideig itt maradunk s emlékezünk. Mély tisztelettel küldi bánatát és barátságát Leányfalu, 1940. május 14. Móricz Zsigmond