Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Gyalókay Mózes (Bihar, 1840. július 23—?) Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon végezte, utána jogot tanult a pesti egyetemen, végül azonban tanár lett. Székesfehérváron, Szegeden, Székelyudvarhelyen tanított, majd a nagykállói gimnáziumba került. írói pályáját fiatalon kezdte, első sikerét egy hosszabb elbeszélésével húsz éves korában aratta, amely a Hölgyfutárban jelent meg a Király és orvosa címmel. Ettől kezdve állandó munkatársa lett a folyóiratnak, amelynek 1862. január 2-i számát az ő egyik írása miatt kobozta el a cenzúra. Árpád leánya című elbeszélése is nagy feltűnést keltett, amelyet a Hölgydivatlap közölt 1863-ban. Rendszeresen publikált még a Bolond Miska című folyóiratban is. Önálló kötetei: Novellák és korrajzok, Pest, 1870; Struensee, Bp. 1877. Irodalom: Szinnyei: i. m.: IV. 9. Ferentzy Bertalan (Nagykálló, 1841. december 10—?) A gimnázium első osztályait szülővárosában, a felsőbb osztályokat Debrecenben, a teológiát Egerben végezte. Papi szolgálatát káplánként, Püspökladányban kezdte 1864-ben. Innen később Tiszaeszlárra, majd Rakamazra került. Végül Nagykálióban lett plébános, 1891-ben szabolcsi főesperes. Főként egyházi szakcikkei jelentek meg a korabeli katolikus sajtóban (Katolikus Néplap, Religio, Magyar Állam, Egri Egyházmegyei Közlemények stb.). Legjelentősebb munkája: A nagykállói római katolikus egyház története. Irodalom: Koncz Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. Dósa József (Kunszentmárton, 1845. március 29—?) Mind a gimnáziumot, mind a teológiát Egerben végezte. Előbb Harsányban volt káplán, majd Nagykálióban és Napkoron lelkészkedett. Idősebb korában szülőhelyére, Kunszentmártonba helyezték át. Állandó munkatársa volt a vidéki lapoknak. Főként útleírásokat publikált. Egy római zarándok naplójából című műve 19 folytatásban jelent meg. írásai leggyakrabban a Nyírvidék hasábjain láttak napvilágot.