Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)
Dr. Fazekas Árpád: Arany kincsek Nagyecseden. Kelet-Magyarország, 1988. február 27. Bálás Győzőné: A színész aranyserlege. Kelet-Magyarország, 1993. január 21. Balogh László: Ott esett el a harc mezején. Kelet-Magyarország, 1993. február 27. Berey József (Szatmar, 1859. április 2—Újpest, 1940. május 10.) Iskolai tanulmányait Szatmáron, a teológiát Debrecenben végezte. Lelkészi pályáját Nagykárolyban kezdte. 1888-ban került Nagyecsedre. A lelkészi szolgálat mellett évtizedeken át aktív irodalmi és publicisztikai munkásságot is folytatott. Elbeszélései és cikkei főként a Mátészalka és Vidéke, a Szamos, a Szatmar megyei Közlemények, a Debreceni Protestáns Lap, és a Protestáns Szemle hasábjain jelentek meg. Irodalomtörténeti tanulmányokat főként Kölcseyről írt. Helytörténeti kutatásai is jelentősek. Önálló művei: Nagyecsed nagyközség története 1896-ig. Mátészalka, 1937. Nagyecsed története és néprajza. Debrecen, 1988. Irodalom: Pesti Hírlap, 1940. V. 8. NAGYGÉC (Az 1970-es szamosközi árvíz teljesen elpusztította.) Kis Ferenc (Nagygéc, 1908. február 10—Budapest, 1964. január 9.) Sokgyermekes parasztcsaládból származott. 1920 és 24 között Mátészalkán volt nyomdászinas. Utána Pestre került, s korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Verseiben gyakran írt nehéz gyermek- és ifjúkoráról, ezért írásaiban sok a megyei vonatkozás. A harmincas években a „munkásírók" köréhez tartozott, a csoport több antológiájában szerepelt. Barátság fűzte József Attilához. A háború után rövid ideig Fehérgyarmaton élt, később a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott a fővárosban. Önálló kötetei: így vagyunk együtt, 1932; Fegyvertelen, 1936; Csendes diadallal, 1952; Ami megőriz, 1960; Munka után, 1965; Munka és szerelem, 197 r 4. Irodalom: Benjámin László: A proletár költő világa. Új írás, 1964. Pomogáts Béla: Munka után. Kritika, 1965.
