Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1—Fehéregyháza, 1849. július 31.) Már gyemek- és ifjúkorában nagyon sokfelé megfordult az országban, vidékünkre azonban csak életének utolsó éveiben jutott el. 1846 és 48 között viszont többször is járt Szatmárban, ahol sok barátja, ismerőse élt (Pap Endre, Riskó Ignác, Obernyik Károly, Teleki Sándor, Luby Zsigmond stb.). Először 1846 augusztusában Obernyik Károllyal utazott Nagykárolyba barátai meglátogatására, s több hónapig, egészen szeptember végéig vendégeskedett az „ígéret földjén", ahogy Szatmárt nevezte. Ismeretes, ahogy Nagykárolyban ismerkedett meg Szendrey Júliával, akit több alkalommal is meglátogatott Endrődön, de megfordult barátaival Nagybányán, Berencén, Koltón, Nagyarban és Csekén is. Nagyarban Luby Zsigmondéinál vendégeskedett. A ház, amelyben lakott, meglehetősen romos állapotban ugyan, de ma is áll. Ez az egyetlen épület megyénkben, amelyben Petőfi megfordult, így mindenképpen méltányosabb elbánást és emléktáblát érdemelne. Nagy árhoz kötődik Petőfi A Tisza című verse is, amelyet néhány hónappal később, már Pesten írt ugyan a költő, amelyet azonban nemcsak a néphagyomány kapcsol Nagyarhoz, hanem a realisztikus helyszínrajz is a vers itteni fogantatását hitelesíti. Sajnos, az emlékezet szerint a szemlélődés helyét jelölő, legendás Petőfifa 1995 nyarán elpusztult.