Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
kb. 35 %-os veszteséget okozott. A 4. és 6. század parancsnoka könnyű fejlövést kapott. De helyükön tovább megmaradtak. A 6. századparancsnokot három nap múlva hazaszállították. Ezenkívül még négy tiszt sebesült meg. 168 Közben a késő délutáni órákban a csatazaj lassan elül. Az osztályparancsnok a kerékpáros századot az éjszakára visszatartja és Wolomin délen tartalékba rendeli. Az osztályparancsnok idegei ezen a napon teljesen kikészültek. Minden pillanatban el volt készülve arra, hogy a túlerejű ellenség áttöri a vonalat és az osztály megsemmisül. Egyéb ellenakciókba - erők híján - nem tudott kezdeni. Nem tudott mást tenni, mint szorongva kivárni a fejleményeket. Szerencsére az oroszok vállalkozásaikat kis egységekkel hajtották végre és egyelőre beérték az eddig elért eredménnyel. Leálltak és a betörési pontokon beásták magukat. Délután a nyugalom beállta után, az osztályparancsnoknál beáll az átélt izgalmak reakciója, a kimerültség és az apátia. Ezt a napot, míg él, nem fogja elfelejteni! Nagyon elkeseredett az osztály nagy veszteségei felett és új aggodalom ébred benne, hogyan fogja ezt az ismét ennyire megtépázott, szegény csapatot tovább vezetni és további véráldozatoktól megóvni. Sok megbízható munkatársa — kiket harcban edzett, szoros barátság köt immár az osztályparancsnokhoz - esett ki ma. Akikre mindenkor számíthatott. Akik sohasem hagyták volna cserben. Mi lesz a rátermett parancsnokok nélkül maradt egységekkel? Különben a helyzet az osztálynál továbbra is kritikus. A védővonalba beékelődött ellenséges támpontok nem fogják beérni az eddig elért erdménnyel. Hamarosan igyekezni fognak újabb támadással térnyerésüket tovább kimélyíteni. És mi lesz akkor, ha a vonal meginog és egyes részek egymástól szétszakadnak, fogságba esnek? Visszavonulni nem lehet. Ezt tiltja a hadosztályparancsnok erre vonatkozólag kiadott szigorú parancsa. Akkor mi lesz az esetleg szétvert kötelékekkel? Hová menjenek? A délutáni órákban az osztályhoz beérkező hadosztályparancsnok ilyen lesújtott és elkeseredett hangulatban találja az osztályparancsnokot. Az osztályparancsnok vázolja az osztály kritikus helyzetét. A hadosztályparancsnok megértően, jóindulatúan, igazi bajtársi módon próbálja vigasztalni. Egyben tudomására hozza, hogy két nap múlva a Plöhnenből beérkező 2/II. huszárosztály fel fogja váltani a „H" osztályt. Ez tartalék viszonyba kerül. Az éjszaka nyugodtan telik. Vajon mit hoz a holnap? Az osztályparancsnok azon imádkozik, hogy legalább a következő napon, a váltás beérkezéséig, ne történjen katasztrófa! Aug. 28. 5 órakor szórványos ellenséges tűz fekszik egész Wolominon. 5.30-kor kb. század erejű ellenség újból megtámadja az 5. század középső szakaszát. Általában ugyanazon a területen, ahol tegnap sikerült neki az 5. század vonalában befészkelődnie. Ebből a támpontból ellenséges részek állandóan szivárognak befelé Wolomin délre, az ott elterülő sűrű, aljfás, bozótos terepen. Az osztályparancsnok ezt a beszivárgást megakadályozni nem tudja. A tegnapi nagy veszteségek Fzcn a napon sebesült meg Lázár Sándor főhadnagy, a 4. század parancsnoka, Hatházy Ákos főhadnagy, a vonat parancsnoka, Dr. Baross Dénes tartalékos hadnagy, a 6. század parancsnoka, Dr. Kiss Imre és Dr. Bartal Ferenc tartalékos zászlósok, szakaszparancsnokok.
