Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

séges gyalogságtól követett egy-két harckocsi bukkan fel az ott elterülő bozótos­ban (8. sz. vázlat). Az aknavetők azonnal hatásos tüzet nyitnak meg rá. Erre fel az ellenség visszahúzódik. De rövidre rá egy ellenséges páncéltörő ágyút tolnak előre állásba. Ezt az aknavetők hamarosan telitalálattal kilövik. Utána az ellenség tevé­kenysége megszűnik. Az osztályparancsnok ezekből a jelekből azonban továbbra is ellenséges támadással számol ebből az irányból. Felhívja a Totenkopfot, vázolja a helyzetet és gyors páncélos segítséget kér, ha szüksége lesz rá. Az orosz ezen a területen, ebben az időben támadásait - előszeretettel éjszaka és a hajnali órákban — általában csak rövid távolságra hajtja végre. Ha a támadás si­kerrel jár és a támadásai a célt elérik, ott megállnak. Beássák magukat. Igyekeznek lábukat megvetni. Azonnal nehéz tűzfegyvereket hoznak előre és körkörös véde­lemre rendezkednek be. Ezek a támadások, jobban mondva lokális vállalkozások, tulajdonképpen nem az arcvonal áttörését célozzák, hanem azt, hogy egyrészt ál­landóan zaklassák az ellenfelet, sohasem hagyják nyugalomhoz jutni (ez volt a mai „hidegháború" egyik elődje, az „idegháború"), másrészt, hogy felderítsék az ellen­fél erejét, kipuhatolják „puha" pontjait, ahol esetleg később egy áttörési kísérlet majd sikerhez vezethet. Ha a védőknek elég tartalék áll rendelkezésre és ezt azonnal be tudják vetni, rendszerint az ellentámadással ezeket az orosz fészkeket — berendezkedésük rövid ideje alatt — meg tudják semmisíteni és a védővonalat ismét erdeti helyére visszavinni. Ha azonban ezeket a befészkelt orosz támponto­kat nem sikerül rövid idő alatt (egy-két óra) kivetni, azoknak megsemmisítése csak nagyobb, összefogott erők tervszerű támadásával és rendszerint nagy véráldozat árán volt elérhető. Sok függött tehát a tartalék előnyös eltolási lehetőségeitől és a tartalék parancsnoka bátor magatartásától, gyors intézkedéseitől, valamint a nehéz­fegyverek azonnali hatásos támogatásától. 13 óra körül a hadosztályparancsnok érkezik az osztályparancsnok harcálláspont­jára. Személyesen akar tájékozódni a helyzetről. De ismételten kijelenti, hogy tarta­léka nincs, segítséget nem tud adni. Az osztály magára van utalva. Ki akar menni a 4. századhoz, hogy megtekintse a legénységet a vonalban. Az osztályparancsnok jelenti, hogy ezt valószínűleg alig lehet most, fényes nappal végrehajtani. Nincs elég terepfedezet az osztályparancsnok harcálláspontjától a 4. század védőállásáig. A legkisebb mozgás is azonnal az ellenséges nehézfegyverek tüzét váltja ki. Várat­lan lövöldözés esetleges felesleges zavart és izgalmat okozhat a 4. század körleté­ben. Pillanatnyilag, átmenetileg csendes a vonal. Tűző napsütés. A hadosztálypa­rancsnok ragaszkodik elhatározásához. Errefel az osztályparancsnok kéri, hogy legfeljebb csak hárman: a hadosztályparancsnok, annak parancsőrtisztje és az osz­tályparancsnok induljanak el. Egyszerre mindig csak egy szökelljen. Az osztálypa­rancsnok fog az élen vezetni, a másik kettő 30-40 méter távközre kövesse. Mindhárman átmennek rejtőzve a (T) tanyába. Onnan kezdve egyenként meg­kezdik előremozgásukat Ossow felé. Alig hagyják el a (T) tanyát, kb. 100 méter után a muszkák aknavető- és géppuskatüzet fektetnek a kis csoportra. Mindannyi­an lehasalnak és szívszorongva várják a következő eseményeket. Kis idő múlva a tűz ugyan szórványosabbá válik, de nem szűnik meg. Kb. félórai várakozás után a

Next

/
Oldalképek
Tartalom