Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
séből fakadó állandó idegességgel a támpontokban, nem is beszélve a hamarosan beállt ellenséges támadásokról, éppen elegendő okok lettek volna ahhoz, hogy mind a legénység, mind az alparancsnokok idegzetét, még teljes létszámú és jól felfegyverzett egységek esetében is, rövid idő alatt felőröljék. Mondhatni, szinte csodával volt határos, hogy a védővonalban lévők ilyen körülmények között, felváltás nélkül, egy hétig kitartottak és túlerejű ellenséges támadásokat visszavetettek. Az osztályparancsnok az első napon, mérlegelve az osztály kritikus helyzetét, érzi, hogy ilyen viszonyok között komoly ellenséges gyalog- vagy harckocsitámadást elhárítani nem fog tudni. Azt is tudja, hogy ha szakaszán az ellenség áttör, az egész arcvonal meginoghat. Mind a lovashadosztály, mind a Totenkopf válságos helyzetbe kerülhet. Ezért átmegy a szomszédos Totenkopf egységhez, hogy annak parancsnokával megbeszélje a helyzetet és német támogatást kérjen az osztály részére, ha arra szükség lesz. Az osztályparancsnok a német társparancsnokban — véletlenül — megértő és előzékeny személyre talált. Már régebben véd csapatával ezen a területen. Ismeri a viszonyokat és teljes mértékben osztja az osztályparancsnok felfogását és indokolt aggályait. ígéretet tesz a támogatásra. Ezt - kivételesen ez egyszer ebben a védőállásban - a németek be is tartották a későbbiek folyamán. Valószínűleg főleg azon oknál fogva, mert ők is nagyon jól tudták, hogy ellenséges áttörés esetén saját állásuk is veszélyben forog. így a magyaroknak való segítségnyújtással saját bőrüket is mentették. Az osztályparancsnok a rádióval való összeköttetés mellett mind a Totenkopf, mind a vonalban lévő alosztályokhoz vezetékes távbeszélő vonalat építtet ki. A javarészt panje-fogatolású ütközetvonatot Jablonnáról Wolominra való gyalogmenete alatt több ízben ellenséges alacsony repülőtámadás érte. Kilenc sebesültje volt. Három lova kiesett. Wolominon az iskola körül kerülnek elhelyezésre. Mind a lovakat, mind a járműveket mélyen beássák repülőtámadás ellen. Az első éjszaka zavartalanul telik. A németek a hajnali szürkületben elhagyják az állásokat. A védők, amennyire csak tehetik, beássák magukat. Az alparancsnokok megszervezik a figyelőrendszert. Az aknavetők és az osztályhoz beosztott üteg bemérik magukat. Aug. 22. De már az első napok meghozták a várható helyzetek ízelítőjét. Az osztály egész területe egész napon át ellenséges zavaró tüzérségi- és aknavető tűz alatt állt. Az osztályparancsnok harcálláspontjára is sűrűn esnek a tüzérségi lövedékek és akna. Mindenki behúzódik az óvóhelyekre. Mozogni csak a rövid tűzszünetek alatt ajánlatos. A tüzérek az osztályt kiváló támogatásban részesítették. A tüzérségi figyelő állását egy emeletes ház padlásán rendezte be. Onnan belátta az egész előterepet. Az osztályparancsnokkal állandó távbeszélő-összeköttetésben állt és annak óhajára percek alatt hatásos tüzet tudott kiváltani az ellenséges állások bármely pontjára. Csak egy baj volt — a lőszerhiány! Még hálás és fontos célok tűz alá vételére is előbb a hadosztály tűzérparancsnok engedélyét kellett telefonon kikérni. Az szabta meg, hogy egy célra vagy alkalomra hány lövést szabad leadni. Lehet így háborút nyerni? Előfordultak olyan esetek, hogy ellenséges támadás sikeres elhárítása után
