Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

II. HADMŰVELETI IDŐSZAK A Varsó körüli harcok. Aug. 21. - szept. 14. Aug. 21. A legyalogosított „H" osztály egy lovas üteggel'

63 az első két egység, mely a lovashadosztály kötelékeiből Plöhnen vasútállomáson berak és a Varsó körüli harcokban bevetésre kerül. A lovashadosztály egységeinek legyalogosítása a plöhneni pihenő alatt sem a tisztikarnak, sem a legénységnek nem tetszett. Amint már erről fentebb említés történt a huszárt legyalogosítva megfosztották éltető elemétől, a mozgékonyságtól. A huszárt nem hosszabb ideig tartó gyalog- vagy páncélosok elleni harcokra képezték ki. Az osztály megfelelő páncélelhárító fegyverekkel sem rendelkezett. Már pedig a Varsó körüli harcokban való bevetésekor kétség nem fért hozzá, hogy túlerejű ellenséges gyalogság és páncélosok ellen hetekig tartó védelmi harcokat fog majd kelleni megvívnia. Ennek következtében, valamint a már szintén fenn említett hazulról érkező riasztó hírek, az orosz gyors előnyomulása és távol a szorongatott hazától, parancsra idegen érdekekért folyó harcokban való kényszer-részvétel miatt, berakáskor a hangulat nagyon nyomott volt. A legénységet elfogta a bizonytalanság érzése és félt. Fásultan, érdektelenül, ímmel-ámmal, néha morogva látta el kötelmeit, amin csodálkozni végeredményben nem lehet. A parancsnok számára nem valami megnyugtató érzés ilyen lelkiállapotú csapattal csatába indulni. A megcsappant számú tiszteknek és alparancsnokoknak nehéz feladat jutott osztályrészül. Mind a hivatásos, mind a tartalékos tisztek azonban hivatásuk magaslatán állottak. Amellett, hogy a parancsokat és rájuk rótt feladatokat végrehajtották, együttéreztek a kedvétvesztett tömeggel, sorsát mindenben megosztották. Magatartásukban ismét megnyilatkozott az ősöktől beléjük oltott lovas szellem, mely összeforrasztotta a legénységet tisztjeivel. Ez sugallta az alparancsnokoknak, milyen helyzetben milyen hangot üssenek meg. Mikor kell a leghatározottabb erélylyel, mikor megértően, jóságosan fellépniük. A csapat ütőképessége szempontjából pedig az alparancsnokoknak ez a viselkedése és a legénységgel való együttérzése volt a legfontosabb tényező. A legénység hallgatott vezetőire, azokhoz húzott, ragaszkodott. Ez egyrészt elejét vette a fegyelem meglazulásának, másrészt azt is jelentette, hogy az osztály az elkövetkezendő Varsó körüli harcokban megállta a helyét. A csapatparancsnok a harc alatt állandó lelkifeszültség alatt áll. Felelősségének tudatában és a kapott parancsok értelmében nemcsak a pillanatról-pillanatra változó helyzetet kell mérlegelnie, az erre szükséges intézkedéseket azonnal kiadni, arra is kell előre gondolkodnia, hogy ütközet után milyen eshetőségek állhatnak be és ezekre milyen intézkedéseket kell idejében megtenni. Siker esetén azt hogyan lehet kiaknázni. Vereség esetén milyen rendszabályokat kell alkalmazni az ellenségtől idejében való elválásra, veszteségek vagy valami katasztrófa (ellenség által való lerohanás, pánik kitörése, körülzárás stb.) elkerülésére vagy legalábbis le163 A 4. huszárezred huszárütege.