Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

harcolódott, miért nem vonják ki a németek és próbálják ismét ütőképes formába hozni? Nekik is több hasznuk lenne belőle. Az eddigi menetek alatt az osztály komoly német kötelékeket - ezred, hadosztály stb - még nem látott. Csak egyes páncélos csoportokkal találkozott futólag. Azok is mind gyors iramban visszavonuló „SS". Hol vannak a német erők ezen a hadműveleti területen? Vagy legalább miért nem hoznak be hátulról valami pótlást? Csupa olyan kérdés, mely pár nap óta állandóan motoszkál a magyar parancsnokok fejében. Feleletet senki sem tud rá adni. Még akkor senki sem tudta, hogy a németek ennyire gyengék. Még mindenki meg volt győződve arról, hogy valahol hátrább, nyugat felé, ezalatt olyan német erőket csoportosítanak, melyek meg fogják tudni állítani az orosz előretörést. Ki gondolt akkor még Magyarország megszállására az oroszok által, vagy Berlin elestére? Júl. 7. Reggel az osztály azt a parancsot kapja, hogy nyomuljon előre déli irányba, a Myszanka patak mentén. Vegye birtokba Ostrowot és Zapolét és biztosítsa az „N" osztály

144 jobb szárnyát, valamint a hadosztály visszavonulását a breszti műúton. Bár az osztályparancsnok, hivatkozva a csapat kimerültségére és leharcoltságára, tiltakozik a parancs végrehajtása ellen és jelenti, hogy az osztályért ilyen állapotban felelősséget nem vállalhat, érvelését nem fogadják el. Az osztály 9 órakor gyalog elindul (4. sz. vázlat). 11 órakor elfoglalja a vázlat szerinti védőállást. Ez, főleg rejtettsége és jó megfigyelő viszonyai miatt, nagyon előnyösnek bizonyul. Előtte széles kiterjedésű mocsaras terület, mely az ellenség megközelítését nagyon megnehezítette és a keskeny erdei utakhoz kötötte. Az alparancsnokok bíztak abban, hogy a csapat kimerültségének ellenére, a feladatot meg fogják tudni oldani. Egyedüli kellemetlen az volt, hogy a kora délutáni órákban az összeköttetés az 5. századdal megszakadt és egész napon át nem lehetett helyreállítani. Az osztály zöme és az 5. század között egy kb. 3-4 km-es űr keletkezett. Ezen 16 órától kezdve kisebb ellenséges erők beszivárogtak, ami eléggé zavarólag hatott a védelmi feladat megoldására. A védőállás elfoglalása ellenséges behatás nélkül történt. A déli irányba kiküldött járőrök az erdő déli szegélyén beásott gyenge ellenséges erőkbe ütköztek. Megállapításuk szerint azonban komolyabb ellenséges támadástól — legalábbis egyelőre — az osztály előtt elterülő nagy mocsár miatt nem kellett félni. Észak felé, a műút mentén, a nap folyamán igen heves ütközet fejlődött ki. Órákon át hallatszott a csatazaj. Az „N" osztálynak és a 3. huszárezrednek sok vérvesztesége volt. Bár az osztály állandóan aggódva figyelt az erős tűzharcra és attól tartott, hogy ha az ellenségnek sikerül a hadosztály vonalát áttörni, akkor az osztály is egérfogóba kerülhet, „sacroegoizmus"

145 következtében bizonyos fokig örült, hogy ma nem neki kell kikanalazni a „fekete levest". A kora délutáni órákban az osztály zöme, védelmi munkáinak befejezte után a gyönyörű verőfényes, napos időben kb. 1 1/2 órai pihenőhöz jutott, ami nagyon ráfért a csapatra a tegnapi nagy fáradalmak és izgalmak után. Ez, valamint az a körülmény, hogy kb. 14 óra Az "N" osztály a 4/1. huszárosztály jelenti, saeregoizmus (saero egoismo) - szent önzés